Galambrakéta, vízidisznópörkölt, tojáscsata. De mit tesznek ott, ahol gyűlölik a nyulakat?
Firenzében húsvétkor tűzijátékot rendeznek. Az olasz városban egy hihetetlenül színes és látványos körmenetet is tartalmazó szertartás csúcsa az úgynevezett szekérrobbantás. A szokás az első keresztes hadjáratra és egy helyi család viszonylag zavaros történetére vezethető vissza. A lényeg, hogy a város lakói nagyszombaton összegyűlnek a dómban és előtte, ahonnan egy huzalon galambfelépítménnyel ellátott apró rakéta száguld a kinn álló, petárdákkal vastagon borított szekérhez, amely szórakoztató detonációkkal örvendezteti meg az ünneplőket.
Egy pillanatra tegyük félre a bolti sonkított lapockát, és nézzük, miket esznek a világ körül ez idő tájt. Kolumbiában húsvét előtt kicsit megugrik az iguanák illegális csempészete, szokásos fogás ilyenkor az iguanaleves és a teknősből és vízidisznóból készült ételek. Nem mindenütt falnak azonban veszélyeztetett állatokat: Lengyelországban például megelégednek egy bárányt ábrázoló vajszobor elfogyasztásával, Finnországban pedig ilyenkor eszik a rozsból, malátából és szárított narancshéjból készült és picit az olvadt aszfalthoz hasonló édességet, a mammit.
A szokásos húsvéti mozgásformák közé tartozik a tojás kanálban egyensúlyozása, az amerikai elnöki rezidencián pedig ilyenkor fakanállal a fűben tojást gurítanak gyerekek. Németországban és Skóciában viszont dombokról gurítanak tojásokat előre elkészített pályákon. Vannak agreszívebb versengések, mint a tojáskoccintás, amikor a tojásokat összeütik, hogy kiderüljön, kié törik össze előbb. Ezenkívül létezik tojástánc, amikor a padlón található tojások között kell táncolni azok összetörése nélkül. A csúcs természetesn a mexikói cascarón, amikor kifújt és konfettivel töltött tojásokkal hajigálják egymást az emberek, vagy egyszerűen csak szétnyomják ezeket egymás fején, és persze néha becsúcszik egy-egy nyers tojás is.
Ausztrália egy földrajzilag elszigetelt kontinens, így nagyon kiszolgáltatott a behurcolt és invazív fajok pusztításának, ezért itt nagyon utálják a nyulakat. Az első nyulak az 1850-es években érkeztek, huszonnégyen voltak. Az 1920-as évekre tízmilliárd volt belőlük, és a folyamatos legelés és üregásás miatt az összeomlás szélére juttatták a kontinens ökosztisztémáját. A húsvéti nyúl ünnepe így túlságosan is apokaliptikus felhangot kapott – ezen a ponton lép be egy gombszemű és kissé patkányorrú rágcsáló, a bilby, magyar nevén közönséges erszényesnyúl. Az erszényes állatot egykor a nyulak határtalan szaporodása fenyegette, most egyfajta ökológiai integritás nevében alternatív kabalafiguraként helyettesíti őket.