A Super Tucano túlzás nélkül az egyik legjobb légcsavaros könnyű harcigép, de van-e helye a Honvédségnél, vagy más áll a háttérben?
A Blog before flight blog március elején írta meg értesülését, amely szerint Magyarország Embraer Super Tucano légcsavaros könnyű harci gépek beszerzését fontolgatja kiképzési célokra. Valamilyen okból az eleddig meg nem erősített hír, egy magyar Youtube csatorna tört angolsággal reklámozott videója után kelt szárnyra és járta be a magyar sajtót.
Érdekes, hogy egy rejtélyes „európai vásárlóról” szóló hír, már 2018-ban megjelent a honvédelem.hu-n, de utána nem szólt több hír a brazil őserdők hatalmas csőrű madaráról elnevezett gép európai rendszeresítéséről. Brazíiliába elszármazott honfitársunk Kovács József, vagy közismertebb nevén
Zé Kovács által tervezett légcsavaros kiképző és könnyű harcirepülőgép
ugyanis elsősorban olyan helyeken csillog, ahol könnyen felfegyverzett lázadók ellen, úgy nevezett felkelés-ellenes (counterinsurgency-COIN) műveletekben vetik be.
A két üléses, gázturbinás, légcsavaros gép ugyan kiképzőként is megállja a helyét, de igazi képességeit a légvédelemmel nem rendelkező lázadók, terroristák ellen végrehajtott légicsapások során tudja megcsillantani. Sokoldalúsága, és egy hasonló célú, de sugárhajtóműves típushoz képest alacsonyabb üzemeltetési költségei miatt elsősorban olyan országokban került rendszeresítésre,
ahol jelentős méretű felkelés, vagy fegyveres küzdelem folyik.
Dél-Amerikától Afrikáig és Afganisztánig mindenhol előfordul, ahol szervezett fegyveres csoportok küzdenek a nemzetközileg elismert kormány ellen. Ezen az országok számára, a hagyományos sugárajtóműves és modern vadászgépek fontossága is jóval alacsonyabb, sőt sokszor nem is rendelkeznek velük.
A fentiek fényében nem meglepő, hogy a harmadik világban jelentős exportsikereket elért harci repülő
Európában eddig nem lelt vevőre.
A tehetősebb államok saját 4++ vagy 4,5 generációs vadászgépeik vezetésére felkészülő pilótáikat olyan drágább, de könnyebb átállást lehetővé tévő sugárhajtóműves kiképző és könnyű harci gépeken oktatják, mintaz Aero L-39NG. És ha már pilóta képzés, egy mezítlábas földlakó „égenjáróvá” való képzése nem egy lépésben történik.
Ahhoz hogy egy katonai pilóta megkaphassa egyenruháján is viselt szárnyait először egy úgynevezett alapfokú kiképzőgépen kell elsajátítania a repülés alapjait. Ezek a propelleres, még modern változatukban is viszonylag egyszerű gépek sportgépekhez hasonló kialakításuk, és kis méretük miatt harci célokra elég korlátozottan alkalmazhatóak csak, elsődleges
céljuk a repülés alapjainak megtanítása.
Ilyen a Magyar Honvédségnél rendszeresített Zlin-242 is.
A követkető lépcsőben az angolul advanced trainer-nek, magyarra talán haladó, vagy közbülső kiképzőnek fordítható, jellemzően sugárhajtóműves gépeken folytatódik a jelöltek kiképzése. Ezt jelenleg egy kanadai kiképzőközpontban végzik el a magyar pilóta jelöltek. Az itt használt gépek már jelentőseb nagyobb sebességgel repülnek, magasabb terhelést képesek elviselni, többségükben korlátlanul műrepülhetőek, azaz a légiharc során felmerülő helyzetek többségét lehet velük oktatni. Az utolsó lépés a légierőben alkalmazott konkrét típusra történő átképzés.
Látható, hogy ebbe a rendszerbe, még egy bármilyen potens légcsavaros típus sem igazán fér bele, arról nem is beszélve, hogy egy magas intenzitású fegyveres konfliktus esetén, azaz egy hagyományos háborúban egy sugárhajótműves típus túlélési esélyei is magasabbak.
Így az egész történetet nyugodtan feltehetnénk a többi hírlapi kacsa mellé a polcra, azonban egy tény különös csavart ad a történetnek. Hírek szerint a típust üzemeltető nigériai légierő magas beosztású tábornoka járt nemrég hazánkban, amely érdekes kiképzési együttműködés lehetőségét veti fel.