Van remény. A szumátrai orrszarvú két utolsó populációjának genetikai elemzése szerint az állatok jó génállománya reményt adhat arra, hogy a faj megmenekül a kihalástól. A friss tanulmány szerint meglepően alacsony ugyanis az orrszarvúk közti belterjesség. Borneó és Szumátra térségében mintegy 80 rinocérosz maradt. A Maláj-szigeten élő populáció nemrég kihalt. 

Svéd kutatók hét borneói és nyolc szumátrai orrszarvú génállományát szekvenálták, valamint hat olyan állatét, amely a 2015-ben kihalt malajziai populációból származott. Szerintük nincs késő megóvni a fajt. Úgy vélik, a hosszú távú fennmaradás egyik záloga a genetikai sokféleség.

Mivel a faj fogságban alig szaporodik, olyan lépésekkel segíthet az ember megőrizni a genetikai egészséget, hogy a szaporodáshoz átszállít egy-egy állatot a másik populációba vagy mesterséges megtermékenyítést alkalmaz. A belterjesség ugyanis növeli a genetikai hibák megjelenésének kockázatát.

A szumátrai orrszarvúnak kis szarvai és rövid, vöröses-barnás bundája van. Ez a ma élő öt faj közül a legkisebb, 700-800 kilogrammosra nő meg. Rejtőzködő, egyedül élő állat, csak a párosodás és az utódnevelés alkalmával töri meg magányát. Hajdan egész Délkelet-Ázsiát benépesítette, orvvadászok azonban a kihalás szélére sodorták a fajt. Két évtized alatt  70 százalékkal csökkent a populáció.