A Szegedi Közlekedési Kft. (SZKT) helyi járműfelújítási programjában 772 millió forintból tíz trolibuszt korszerűsítettek, a legutoljára elkészült jármű pénteken állt forgalomba. A 815-ös pályaszámot viselő troli alighanem világrekorder: az alapját képező buszt 1997-ben gyártották, és most, 24 éves korában lett belőle új jármű. 

A közlekedési társaság utoljára 2014-ben vásárolt új járművet, azóta a meglévők saját forrásból megvalósuló felújításával biztosítja az állomány fenntartását. A cég az elmúlt öt évben tíz  alacsonypadlós szóló trolibuszt tudott forgalomba állítani. Öt Škoda 21ab típusú autóbuszt építettek át trolibusszá, további öt Solaris Trollino 12ac típusú trolibuszt pedig a csehországi Chomutovból vásároltak meg. Valamennyi jármű Szegeden utastéri klímát és az új SZKT-s flottaszínnek megfelelő piros fényezést kapott, és felszerelték őket fedélzeti bankkártyás jegyautomatával is.

A mai forgalomba helyezéssel egyúttal azt is ünneplik, hogy 1979. április 29-én indult el az első vidéki trolibuszjárat Magyarországon, kísérleti üzemként a szegedi Bartók Béla tér és az újszegedi Odessza 201. épület (ma gyermekkórház) végállomás között. Ez azért volt nagy szó akkoriban, mert a környezetszennyezést figyelmen kívül hagyó korabeli szemléletnek az autóbusz volt a legkézenfekvőbb megoldás, mivel nem kellett hozzá pályát és remízeket kiépíteni. Szegeden még a meglévő villamoshálózat jelentős részét is felszámolták és buszokkal helyettesítették. Mire azonban átálltak áram helyett dízellel hajtott járművekre, bekövetkezett az, amire senki sem számított: 1973-ban robbant az olajár, miután az OPEC bekeményített, és sorra felmondta szerződéseit és megtagadta az olajexportot azokkal az országokkal szemben, akik a háborúban Izraelt támogatták Egyiptom és Szíria helyett. A válság előtt hordónként 18 dollárba kerülő üzemanyag ára majdnem 90 dollárig kúszott fel, mondhatjuk tehát, hogy a sértődött arab országok szülték a szegedi trolibuszt.

A vonal átadásáról így emlékezett meg az 1979. április 30-i Délmagyarország: „A szemerkélő esőben is több ezren voltak tegnap, vasárnap délelőtt kíváncsiak arra, milyen is az, ha egy városban útjára bocsátják a kísérleti trolibuszvonal első kocsijait. A Széchenyi tér, mely ezúttal az avatóünnepség színhelye volt, már május elsejei díszben várta a kíváncsiakat, s az ünnepségre meghívott vendégeket. (...) Az ünnepség után rögtön ki is próbálták, milyen érzés trolin utazni. Az első kocsi kormányánál Gombos Mária, a trolibuszvezetők csoportvezetője és oktatója ült, a második trolibuszt Szabó Károly vezette. A Bartók Béla téri és az odesszai végállomás közti 2,2 kilométeres utat tegnap a város lakói ingyen tehették meg.”

Szegeden egyébként a régi és a felújított trolik mellett van néhány egészen egyedi – csak náluk létező – példány is: szóló Volvóból és Mercedes Citarókból is varázsoltak trolibuszokat, és van egy olyan, hat évvel ezelőtt készült prototípusuk is, ami még sosem szállított utasokat: a Modulo C88T a Budapesten a Várba és a Gellérthegyre járó midibuszok nagyobb testvére, egy modullal hosszabb ugyanis. Mivel a gyártó céget azóta felszámolták, nagyon valószínű, hogy ez az első és egyben az utolsó ebből a járműből.