Egy új, eddig nem ismert nemzetségből és fajból származó, 150 millió évvel ezelőtt élő cápát azonosított egy nemzetközi kutatócsoport az állat fosszilis maradványai alapján, amelyeket húsz éve Anglia déli partjainál fedeztek fel – számolt be az MTI. Az ősi cápa fosszilis csontvázát Kimmeridge Clay fosszilis kőzetrétegeiben találták. Ez a kőzet a késő jura kor idején egy sekély, trópusi-szubtrópusi tengerben keletkezett 150 millió évvel ezelőtt.

A fosszilis cápacsontvázra több mint húsz évvel ezelőtt bukkantak rá, és jelenleg az Etches-gyűjteményben őrzik, amely Angliában az egyik tudományos szempontból legjelentősebb kövületgyűjtemény. A Bécsi Egyetem paleontológiai intézetének munkatársa, Sebastian Stumpf vezette kutatócsoport is ebben a gyűjteményben vizsgálta meg és azonosította a különleges fosszilis maradványt. Eredményeiket a PeerJ című folyóiratban adták közre.

Az elkövetkező években további fosszilis cápamintákat fognak vizsgálni a gyűjteményben. Az újonnan azonosított, mintegy 150 millió éves cápakövület egy korábban ismeretlen ősi cápa maradványa, amelynek a tudósok a Durnonovariaodus maiseyi nevet adták, és a hibodontiformák közé sorolták.

A hibodontiformák a kihalt cápák egyik leggazdagabb csoportja, és a modern cápák legközelebbi rokonait képviselik. Először körülbelül 361 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és a dinoszauruszokkal együtt a Kréta kor végén, körülbelül 66 millió évvel ezelőtt haltak ki. A Durnonovariaodus maiseyi különbözik az összes korábban leírt, hibodontiformák közé tartozó cápáktól, beleértve azokat is, amelyek hasonló alakú fogakkal rendelkeznek.

A Durnonovariaodus maiseyi fontos információforrás az ősi cápák sokféleségének jobb megértéséhez, valamint a hibodontiformákhoz tartozó cápák evolúciójának megértéséhez, amiről több mint 150 éves kutatás után is keveset tudunk

– mondta Stumpf.

Stumpf és kollégáinak figyelmét a maradványok vizsgálatakor a fogak alakja keltette fel, de az új faj azonosításában segített, hogy a koponya és a csontváz más része is fennmaradt. Összességében a maradványok egy viszonylag nagy, talán két méter körüli hosszúságú állatra utalnak.

A Kimmeridge Claynél végzett feltárások során viszonylag sok, hibodontiformákhoz sorolt cápa került napvilágra, de a most azonosított példányhoz hasonlót nem találtak még. A kutatók szerint elképzelhető, hogy az állat mélyebb vizekben élhetett, és ritkán úszott az ottani sekély vizekben. Stumpf ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez csak egy elmélet.

Az egész életen át tartó fogpótlás miatt a cápafogak a fosszilis leletekben leggyakrabban előforduló gerincesleletek közé tartoznak. A teljesen megőrzött fosszilis példányok azonban igen ritkák, mivel a porcos csontvázak rosszul ásványosodnak.