Írországban a Facebook egyik moderátora vallomást tett a parlamenti bizottság előtt, ebből kiderül, mekkora lelki terhet jelent a munkája.
A moderátorok munkakörének velejárója, hogy napi nyolc órán át sokszor sokkoló tartalmakat kell nézegetniük, derült ki az ír parlament meghallgatásán, ahol a Foxglove ügyvédi iroda és a Távközlési Dolgozók Szakszervezete jobb pszichológiai támogatást és szabad véleménynyilvánítást kért a moderátorok nevében.
Isabella Plunkett valamivel több mint két éve dolgozik a Facebookon tartalommoderátorként. Feladata a platformon található azon posztok felülvizsgálata, amelyek tartalmazhatnak
erőszakos képeket és videókat, zaklatást, szélsőségességet és öngyilkosságot.
A 26 éves lány azt mondja, hogy a barátainak vagy a családjának nem beszélhetett azokról a dolgokról, amelyeket a munkája során látott egy titoktartási megállapodás (NDA) miatt, amelyet a szerződése részeként alá kellett írnia.
Az írországi Vállalkozási, Kereskedelmi és Foglalkoztatási Vegyes Bizottság tagjai elismerően nyilatkoztak a lány bátorságáról.
Isabella a BBC-nek is nyilatkozott:
Itt vagyok, hogy elmondjam a véleményemet, de valójában nem feltétlenül tudom részletesen, hogy jogilag mit mondhatok el, és mit nem
– nyilatkozta a lány.
Mindig is egyértelmű volt, hogy nem beszélhetünk a munkánkról, nem beszélhetünk a barátainknak, a családunknak... és ez egyértelműen egy olyan titkolózó munkahely
– tette még hozzá Isabella.
A Facebook a BBC-nek elmondta, hogy a titoktartási megállapodások bevett gyakorlatnak számítanak, és a cég által alkalmazott moderátorok a munkájuk bármely aspektusát megbeszélhetik az orvosokkal és a tanácsadókkal. Emellett a munkatársak a családjukkal és a szeretteikkel megbeszélhetik a munkájuk általános kihívásait és előnyeit, viszont az általuk felülvizsgált tartalom konkrét részleteiről nem mondhatnak semmit.
Két éve végzem ezt a munkát, és nem hiszem, hogy sokáig tudnám még csinálni, mert a mentális egészségre nézve annyira megterhelő
– nyilatkozta Isabella a BBC-nek, hozzátéve:
Ez nem olyan, mint egy normális állás, ahol bemehetsz dolgozni, hazamehetsz, és elfelejtheted – a dolgok, amiket látsz, nagyon beleivódnak az elmédbe.
Isabella naponta körülbelül 100 kérdéses tartalmat dolgoz fel – ezek lehetnek videók, képek vagy szöveges bejegyzések a platformon a már említett
gyomorforgató tartalmakkal.
Isabella a Magyarországon is működő Covalennek dolgozik, amely a Facebook egyik legnagyobb írországi munkaközvetítője. Isabella azt is állította, hogy neki a Covalen nem engedte, hogy otthonról dolgozzon, ellentétben a Facebook által közvetlenül alkalmazott kollégákkal, akik ugyanezt a munkát végezték. Ennek eredményeként, azt mondja, több grafikus tartalomnak van kitéve, mert az irodában tartózkodik. Számára ez igazi rémálom.
A kiemelt fontosságú tartalmakat – grafikus erőszak, pedofília, szexuális és egyéb kizsákmányolás és öngyilkosságok – az otthonról dolgozó emberek nem kapják meg, csak mi.
Annak ellenére, hogy otthon családi védelmet kapott, azt mondták neki, hogy jöjjön be az irodába, ami miatt szorongás alakult ki nála, és most antidepresszánsokat szed.
Minden nap egy rémálom volt
– állította, hozzátéve, hogy a kapott támogatás „elégtelen” volt.
A Facebook szerint a pszichológiai segítség a nap 24 órájában elérhető minden moderátor számára, de Isabella azt állítja, hogy az ottani, „wellnessvezetőnek” hívott munkatársak nem képzett pszichiáterek.
Jártam a wellnesscsapathoz, de nem éreztem, hogy megkaptam volna a szükséges támogatást. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy megkönnyebbülten távoztam a munkahelyemről, abban a biztos tudatban, hogy ha hazamegyek, akkor nyugodtan aludhatok. Amikor néztem a tévét, hogy kikapcsolódjak, egy-két borzalmas tartalom akkor is eszembe jutott
– tette még hozzá a lány.
Az alvállalkozóknak heti másfél óra „wellnessidőt” biztosítanak, amit arra lehet felhasználni, hogy beszéljenek egy wellnessvezetővel, sétáljanak vagy pihenjenek, ha túlterheltnek érzik magukat.
Ez nem elég. Most már álmomban is látom azt a tartalmat, amit a munkában látok. Emlékszem rá, újra átélem, és ez borzalmas. Soha nem tudhatod, mi következik, és muszáj végignézned.
Néhány Facebook-moderátort arra kérnek, hogy munkába állás előtt írjanak alá egy nyilatkozatot, amelyben elfogadják, hogy a munkájuk során látott tartalmak rossz mentális egészséghez és PTSD-hez (poszttraumásstressz-szindrómához) vezethetnek.
A bizottságban felolvasott szerződés egyik példája így szólt: „Tudomásul veszem, hogy az e tartalomnak való kitettség poszttraumásstressz-zavart okozhat nálam.
Részt veszek egy kötelező wellnesstréningen, de megértem, hogy ezek nem jelentenek biztos feltételeket, és nem biztos, hogy elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák, hogy PTSD-t kapjak.
A Facebook szóvivője a sajtó megkeresésére a következőket nyilatkozta:
Mindenki, aki a Facebook számára tartalmat értékel, alapos képzési programban vesz részt a Facebook közösségi normáiról, és pszichológiai támogatásban részesül a jóllétének biztosítása érdekében. Továbbá elkötelezettek vagyunk amellett, hogy partnereinkkel együttműködve támogatást nyújtsunk a tartalmat felülvizsgálóinknak, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy bizonyos típusú tartalmak felülvizsgálata néha nehéz lehet.
A Facebook állítása szerint Írországban ez magában foglalja a 24/7 helyszíni támogatást képzett szakemberekkel, továbbá az ügyeleti szolgálatot és a magánegészségügyi ellátáshoz való hozzáférést a foglalkoztatás első napjától kezdve.
Technikai megoldásokat is alkalmazunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk a potenciálisan sokkoló anyagoknak való kitettségüket. Ez fontos kérdés, és elkötelezettek vagyunk amellett, hogy ezt jól oldjuk meg
– tette még hozzá a szóvivő, a Facebook bizonyos vélemények szerint legendásan pocsék algoritmusaira utalva.
A Facebook az említett gépi tanulási algoritmusok és emberi moderátorok kombinációját használja a tartalmak ellenőrzésére. A jövőben az algoritmusokkal szeretné csökkenteni az emberi moderátorok számát.
Isabella azonban azt mondta, hogy ezek csak a Facebook „fantáziái” az ilyen rendszerekről, a valóságban „még csak a közelében sincsenek ennek a fázisnak”.
A bizottság előtt Isabella azt mondta, hogy
az embereket megfélemlíti a titoktartási kötelezettség, és rettegnek, hogy elveszítik az állásukat.
Idézett egy belső kommunikációs platformot a Facebookon, ahol a munkavállalók bejegyzéseit törölték, ha felszólaltak. A Facebook tagadta ezeket az állításokat, és azt mondta, hogy nem alkalmaznak fegyelmi eljárást az aggályokat felvető alkalmazottak ellen.
A munkavállalók panaszkodtak a bánásmódra és arra, hogy mi történik, és hogy nem érzik magukat biztonságban. Egyértelmű volt, hogy cenzúráznak, mert az emberek hozzászólásait törölték, fiókjaikat letiltották
– állította Isabella a bizottságnak.
Elmondta, a tapasztalatai késztették arra, hogy tanúvallomást tegyen:
Egyszerűen olyan érzésem volt, hogy meg kell tennem. Azoknak az embereknek a nevében kell beszélnem, akik túlságosan félnek, akik úgy érzik, hogy túl sok felelősségük van, és nem engedhetik meg maguknak, hogy kockázatot vállaljanak
– tette hozzá a fiatal lány a vallomásában.
(BBC)