Egy kísérlet alapján a cicák minden olyan négyzetalakzatba beleülnek vagy belefekszenek, amelyet akár csak a földre felfestettek – még olyanokba is, amelyeknek csak „odaképzelt” oldalai vannak.
Házi kedvenceink, a macskák nagyon gyakran nyűgöznek le bennünket okosságukkal: el tudnak hozni a szájukban dolgokat, ajtókat tudnak kinyitni, látszólag lehetetlen akadályokat küzdhetnek le, és megfelelő tréninggel akár még alapvető utasításokat is meg tudnak érteni – persze csak ha olyan kedvük van. Máskor viszont mulatságosan butusok tudnak lenni.
Minden macskabarát ismeri a furcsaságaikat, például azt is, hogy látszólag végtelen örömüket lelik abban, hogy leütögetik a dolgokat az asztalról, és hogy egyszerűen imádnak valamiért zárt térben (például egy dobozban) ülni. Ez utóbbi akkor is igaz lehet, ha ez a tér csak egy négyzet kétdimenziós körvonala a padlón.
Az Applied Animal Behaviour Science olyan kísérletéről ír a Science Alert, amelyet a Covid–19-világjárvány karanténes időszakában végeztek el egy „polgári tudományos vizsgálat” során a kutatók, akik a macskák zárt térben való ücsörgési vágyát használták fel arra, hogy teszteljék, hogyan érzékel a kis agyuk egy vizuális illúziót.
A tanulmányt „Ha beleférek, akkor beleülök” munkacímmel látták el.
A szóban forgó illúzió a Kanizsa-négyszög, amely a magyar származású Gaetano Kanizsa nevű híres, múlt századbeli pszichológus ábrája volt: egy illuzórikus kontúrokból összeálló alakzat, amelynek csúcsai úgy vannak tájolva, mintha egy négyzet négy sarkát alkotnák, így a néző egy olyan négyzetet érzékel, amely valójában nincs is ott.
Az ilyen illúziók akkor jönnek létre, amikor az agyunk a vizuális információkat előfeltevésekhez illeszti, valószínűleg a hiányzó információk pótlására. Az állatoknál ez nagyon hasznos a lombok által eltakart ragadozók vagy táplálékformák kiszűrésére.
Gabriella Smith, a New York-i City University kognitív etológusa és munkatársai a kísérlet során olyan macskatulajdonosokat toboroztak, akik házi kedvenceik számára ilyen ábrákat állítottak fel: egy kivágott négyzetet és a négyzet vizuális illúzióját is, amelyet a négy csúcselemből raktak össze.
A gazdáknak olyan ellenőrzött körülmények között kellett filmezniük a macskák reakcióját, hogy azok ne befolyásolják az állatok választását (ehhez például a gazdiknak napszemüveget is kellett viselniük). Míg eredetileg több mint 500 házi macskát „vettek fel”, a végső adatbázis 30 kísérletező kedvű tudós macskatulajdonosra zsugorodott, akiknek sikerült elvégezniük az összes szükséges kísérletet.
A macskák ebben a vizsgálatban gyakran beleálltak vagy beleültek az ábrákba, ami az illuzórikus kontúrok iránti fogékonyságról árulkodik, és alátámasztja hipotézisünket, miszerint a macskák úgy kezelik az illuzórikus négyzetet, mint a valódit
– állapította meg Gabriella Smith.
Persze volt olyan renitens macska is, aki kivételként erősítette a szabályt.
A kutatók továbbá azt is megjegyezték, hogy a vizsgálat eredményeit az alacsony számú végső mintanagyság is korlátozta, de munkájuk kiegészíti a korábbi kutatásokat, amelyek szerint a macskák reagálnak a kontúrok vizuális illúziójára; ráadásul ez az első alkalom, hogy ezt macskákon tesztelték egy számukra ismerős környezetben.
Ez egyébként további fontos részlet lehet, mivel a macskák általában irtóznak az új környezetben – például laboratóriumban – való tartózkodástól, így inkább otthon mutatják természetes viselkedésüket.
Annak megértése, hogy az állatok hogyan érzékelik az ilyen vizuális illúziókat, segíthetne összehasonlítani és megérteni a különböző fajok látását.
Hogy miért ülnek be ilyen szűk helyekre oly szívesen ezek az állatok, azt még nem sikerült teljes mértékben tudományosan megvizsgálni. Smith és csapata háromdimenziós Kanizsa-négyszögek használatát javasolja ennek további feltárására.
A tanulmányok azt is kimutatták, hogy a dobozokban való ücsörgés csökkentheti a stresszt a menhelyi macskáknál, így az is logikus konklúzió lehet, hogy a macskák egyszerűen kényelmesebben érzik magukat, ha be vannak zárva.
A látásuk a távolságra és a sebességre épül, például arra, hogy észrevegyék, ahogy egy egér átfut a mezőn. Közelről gyakorlatilag vakok, 20-30 centiméterig a pofázmányuktól szinte nem is látnak
– állította Ingrid Johnson macskaviselkedés-szakértő tavaly a Treehuggernek.
El tudom képzelni, hogy valószínűleg úgy érzik, mintha »bent« lennének valamiben... például egy kartonban feküdnének. Bár ez nem véd igazi »oldalakkal«, de mégis valahogy megnyugtató nekik, ahogy érzékelik a nem létező határok hamis biztonságát
– tette hozzá Johnson.
Ez a virtuális doboz a biztonság és a pszichoszomatikus kényelem valamiféle hamis érzését nyújthatja
– írta Nicholas Dodman, a Tufts Egyetem etológusa a The Conversation számára, miután a #catbox mémek 2017-ben szárnyra kaptak a közösségi médiában.
És nemcsak a kis méretű macskák szeretik a dobozokat, hanem a nagymacskák is – mint azt a lenti videón is láthatjuk.
Talán a legfontosabb, hogy az amatőr tudósok segítségével végzett új tanulmány tanulságai megnyitják az utat a macskafélék elméjének rejtélyeivel kapcsolatos további kutatások előtt.
A macskák kognitív elméjének kutatása a házi kutyákhoz képest kétségtelenül hiányos, az »amatőr« tudomány alkalmazása a macskák kogníciójának laboratóriumi vizsgálatának előfutáraként nagyban segíthet áthidalni ezt a szakadékot
– írta a csapat.
A négyzetre vonatozó kísérletet egyébként e sorok írója is elvégezte, és sikeresen is zárult, ahogy azt a nyitóképen is látni.