A Nap aktivitása beleszólhat a NASA Artemis programjába a Solar Physics folyóiratban csütörtökön közölt kutatás szerint. A Reading Egyetem munkatársai 150 év adatait vizsgálva különbségekre bukkantak a páros és páratlan napciklusok űridőjárása között. 

Eddig az extrém űridőjárási eseményeket véletlenszerűnek gondoltuk, amikkel nem lehet tervezni. A kutatásunk alapján egy kicsit kiszámíthatóbbak és ugyanazokat az "évszakokat" követik. Vannak viszont fontos különbségek a legaktívabb évszakban, amik segítenek a károkat okozó űridőjárás elkerülésében.

- mondta Mathew Owens asztrofizikus, a kutatás szerzője.

Másfél évszázad adataiból kiderült, hogy a páros napciklusoknál az időszak elején tapasztalhatóak extrém események, míg a páratlanoknál a napciklus vége felé.

Egy napciklus 11 évig tart. A mostani napciklus a 25. 2019 decemberében kezdődött és 2030-ig tart. A Nap aktivitása 2025 körül éri el a mágneses pólusváltást megelőző csúcsát, amit óriási napkitörések jellemeznek.

Az amerikai Artemis programja fél évszázad után 2024-ben juttatna újra embert a Holdra. Az új eredmények alapján nagyon kell igyekezniük, hogy ne csússzanak bele a kedvezőtlen űridőjárás időszakába.

A NASA és a NOAA nem számít kiugróan szélsőséges űridőjárásra ebben az időszakban, bár igaz, hogy alig tudjuk előrejelezni.

Nincs rossz űridőjárás csak rossz felkészülés. Az űridőjárás az, ami. A mi dolgunk a felkészülés

– véledett Jake Bleacher, a NASA emberi küldetések igazgatóságának vezető tudósa.

(Cnet, SciTechDaily)