A világban ugyan még zajlik a járvány, mi már igencsak szeretnénk a hátunk mögött tudni: a gondolataink mostanában az oltás körül forognak. A vírus ökológiai lábnyomát azonban nem fogjuk egyik napról a másikra leküzdeni. Csak megsaccolni lehet, mennyi hulladékot jelent a Földnek a koronavírus, hisz naponta milliárdnyi egyszer használatos maszk végzi a kukákban.
Hajas Gyula Bence írása a Greendextől.
Lassan két éve van köztünk a Covid–19, és az utóbbi időben nagyon sokféle adatot lehetett olvasni a szemetelés mértékéről. Most megpróbáljuk összegezni, hogyan valósul meg a hulladékok kezelése, és milyen környezeti károkkal jár a járványkezelés.
A Frontiers of Environmental Science & Engineering című dán tudományos lap számításai szerint havonta 129 milliárd maszkot használunk fel, ez percenként 3 milliót jelent. A Heliyon folyóiratban év elején megjelent tudományos összefoglalóban is a szemét mennyiségét vizsgálták.
Az ő számításaik szerint 3,4 milliárd maszk fogy naponta, melynek súlya 3,4 millió tonna.
2020-ig a járvány következtében csak Kínában 23 százalékkal nőtt az orvosi hulladék mennyisége. 2019 előtt az orvosok napi 4902,8 tonna arcvédőt használtak el, ez az adat a járvány hatására 6022 tonnára emelkedett. A kontinensek napi maszkhasználatát elemezve a becslések szerint Ázsia vezet 1,8 milliárd/nap maszkkal. Őt követi Európa 445 millió/nap, Afrika 411 millió/nap, Latin-Amerika 380 millió/nap, Észak-Amerika 244 millió/nap, végül Óceánia 22 millió/nap maszk elhasználásával.
A keletkező szennyeződés nagy része abból adódik, hogy a fejletlen országokban hiányos a hulladék kezelése, a megnövekedett mennyiség túlterheli a rendszerüket. A 7,7 milliárd ember műanyaghulladékának 82 százaléka 35 országból származik, és ezek között 14 ázsiai állam található.
A WWF arra is felhívta a figyelmet, hogy nem pusztán a koronavírus elleni elsődleges védekezéssel termelünk szemetet. A pandémia miatt a lakosság rengeteg, műanyag csomagolású fertőtlenítőt vásárol, és általában a boltok is előnyben részesítik a nejloneszközöket az érintésvédelem biztosítására. Az ételrendelések dobozai is többnyire műanyagból készülnek. Ráadásul a karantén időszakában sok helyen szüneteltek a hulladék újrahasznosítását szolgáló létesítmények is.
Nagyságrendileg ugyanannyi maszkot gyártanak, mint PET-palackot, amelyről már tudjuk, hogy a műanyagszennyezés egyik fő okozója. A bökkenő csak annyi, hogy a palackok 25 százalékát újrahasznosítják, ezzel szemben a védőfelszereléseket gyakorlatilag nem lehet reciklikálni. Egyrészt számolni kell a fertőzésveszéllyel, másrészt az említett eszközök nagyon összetett, változatos műanyagból állnak. Lebomlásuk során káros kémiai és biológiai anyagok szabadulnak fel, mint például biszfenol, nehézfémek és patogén mikroorganizmusok. A védőfelszerelések fokozzák a környezet mikroműanyag-terhelését. A szálas kialakítású anyagok sokkal gyorsabban bomlanak, mint az ömlesztett műanyagok – amilyen például a nejlonzacskó is –,
és egyből mikro- és nanoműanyagok lesznek, ami tovább súlyosbítja a problémát.
A kutatók egyelőre nem tudnak végső megállapítást tenni a maszkok okozta szennyezésről, mivel még hiányosak az adatok, de az már látszik, hogy az óceánok élővilága megsínyli a helyzetet. Az OceansAsia jelentéséből – amelyről korábban a Greendex is hírt adott – kiderül, hogy 2020-ban 1,5 milliárd maszk végezte a tengerekben. Ez azt jelenti, hogy körülbelül a maszkok 3 százaléka úszkál a vizeinkben.
Több olyan elhullott állatot találtak, amely a maszkok miatt pusztult el. Ebből a szempontból a gumipántok különösen veszélyesek, mert könnyen beleakadhatnak az élőlények. Brazília egyik partján egy pingvin azért pusztult el, mert a gyomrában maszk volt. Sajnos erről leginkább a fejlődő országok hiányos szemétkezelése tehet: az is előfordul, hogy a kommunális szemetet – megfelelő kapacitású szeméttelepek híján – egyenesen a folyóba öntik. Erre jó példa a Fülöp-szigetek: a hulladék nem kielégítő kezelése folytán Manilában a vírus miatt 280 tonna hulladéktöbblet keletkezett, ami elborította a tengerpartot.
Az itthoni szemétszállítási szolgáltatók már a járvány elején felhívták a figyelmet arra, hogy sem a maszk, sem a gumikesztyű nem kerülhet a szelektív szemétgyűjtésre való kukákba. A hivatalos gyűjtési mód az, hogy a használt maszkokat és kesztyűket dupla zsákba tesszük, majd két nap pihentetés után – hogy a vírus biztosan elpusztuljon – a kommunális szemetesbe helyezzük őket. De létezik olyan szolgáltató, amely külön kukát biztosít, és gondoskodik ennek ürítéséről is.
Természetesen a megtöbbszöröződött hulladék elsősorban az egészségügyi intézményeket terheli, aminek speciális kezelését törvény írja elő:
A fertőzött, szennyezett védőeszközöket folyadékzáró, mechanikai sérüléseknek ellenálló zsákokban, légmentesen záródó tartályokban kell gyűjteni és tárolni.
Egy korábbi interjúban az egészségügyi hulladék kezelésével foglalkozó Zöld Zóna Környezetvédelmi Kft. ügyvezetője elmondta, hogy a kórházak fertőzőosztályain minden hulladék veszélyes. A vírus miatt veszélyes hulladéknak minősülnek a maszkok, a kesztyűk és egyéb védőfelszerelések is. Az egészségügyi hulladék kezelése igen szűk piac, Magyarországon összesen 5 cég foglalkozik vele, ami körülbelül egymilliárd forintos éves forgalmat jelent.
A szemetet a kórházak alkalmazottai gyűjtik, de a cégek biztosítják a gyűjtőedényeket, amelyek speciális műanyag zacskók és dobozok. Az egészségügyi hulladékot hűtés nélkül 48 órán belül el kell szállítani, ez végül kommunális hulladékká válik. A telephelyen a hulladékot a fertőtlenítőrendszerbe öntik, ahol először ledarálják, majd 138 °C-os gőzzel 12–15 percig fertőtlenítik. Ezután a már kommunális hulladéknak számító szemetet a megszokott módon a telephelyre viszik.
A hétköznapokban már megszoktuk a tartós maszkokat, és legtöbbünk be is szerzett vagy készített magának valamilyen textil arcvédőt. Már a járvány kezdetén születtek környezetbarát megoldások, mint például a lebomló kendermaszk, amelyet egy kis francia cég kezdett gyártani
mezőgazdasági hulladékból.
A klasszikus, anyagszintű újrahasznosítás sajnos nem oldható meg, de léteznek kezdeményezések alternatív felhasználásra. Ilyen az olasz dizájner, Tobia Zambotti használt maszkokból készített kanapéja. Ennél talán még hasznosabb alternatíva, amit ausztrál kutatók kísérletei mutatnak. Egy melbourne-i egyetem kutatói a használt maszkok építőipari felhasználását vizsgálták. Készítettek egy 1 kilométer hosszú tesztutat, az aszfaltba 3 millió ledarált maszkot keverve. Az elemzések szerint a maszkok az aszfalt merevségét és erejét is növelték.
(Borítókép: Egy alkalmazott használt maszkokat válogat a Greenwishes hulladék-válogató központban Gennevilliers-ben, Párizs közelében, 2021. április 19-én. Fotó: Eric Piermont / AFP)