A növényvilágban egyedülálló módon a lebomló rovartetemek szagát megidézve csalogatja magához a beporzókat egy Görögországban honos növény virágja.
„Az Aristolochia microstoma virágjai különböző illékony anyagok, köztük a zárvatermők által ritkán termelt alkil-pirazinok szokatlan elegyét bocsátják ki. Az eredményeink azt sugallják, hogy ez az elsőként azonosított virág, amely nem elhullott gerincesek, hanem rothadó rovarok szagát árasztva csalogatja magához a beporzókat” – mondta Stefan Dötterl, a Salzburgi Egyetem munkatársa.
A Frontiers in Ecology and Evolution című folyóiratban megjelent, azt MTI által idézett tanulmány szerint a zárvatermők 4-6 százaléka alkalmaz valamilyen „megtévesztő beporzási stratégiát”. Szaggal, színnel vagy érintéssel hirdetik a beporzóknak, hogy nektárral, pollennel, párzási és költési hellyel várják őket,
valójában aztán nem adnak semmit.
A megtévesztés működik, mert a beporzók nehezen tesznek különbséget a valódi jutalom és az utánzat között. Számos orchideaféle alkalmazza a megtévesztés gyakorlatát, amely más növényeknél, köztük az Aristolochia nemzetség tagjainál is kifejlődött – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Az Aristolochia nemzetségnek több mint 550 faja él világszerte, különösen a trópusi és szubtrópusi területeken
– magyarázta Christoph Neinhuis, a tanulmány társszerzője, hozzátéve, hogy a nemzetség tagjainak többsége látványos, összetett virággal rendelkezik.
A kutatók három görögországi helyszínről gyűjtöttek be Aristolochia microstoma-mintákat, és a virágokban talált ízeltlábúak elemzése alapján arra jutottak, hogy a Megaselia nemzetségébe tartozó legyek a növény elsődleges beporzói, mivel csak ezek juttattak be pollent a virágjaiba. Amikor ezek a legyek behatolnak a növénybe, az ideiglenesen fogságba ejti őket, amíg „begyűjti” a rovarokon lévő pollent,
majd újra beborítja virágporral, és szabadon engedi őket.
A nemzetség többi fajától eltérően az Aristolochia microstoma virágjai alig észrevehetők, barna színűek, vízszintes állásúak, közel vannak a talajhoz, elvegyülve a levelek vagy kövek között. A virág különös elhelyezkedése összefügghet a megtévesztési stratégiájával, ugyanis a beporzását végző legyek a talajhoz közel repülve kutatnak táplálék vagy a petéik számára megfelelő rovartetemek után.