Hogyan zajlott a vizsgálat?

Százharminc családi kutya viselkedését figyeltük meg. A kísérletvezető állt a laborszoba közepén, magához hívta a kutyát, dobott egy falat virslit a földre, és onnantól kezdve mozdulatlanul és szótlanul várta, hogy a kutya szemkontaktust alakítson ki vele. A hosszúságot nem is mértük, csak a gyorsaságot, hogy mennyi idő telik el a falat elfogyasztásától a következő szemkontaktus kialakításáig. Amikor ez megtörtént, a kísérletvezető újra dobott egy falat virslit, és újra megmértük ugyanezt az időt.

Azt találtuk, hogy a rövidebb fejű kutyák gyorsabban veszik fel a szemkontaktust. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy csoportokat hasonlítottunk össze, hanem egész egyszerűen lemértük az egyes kutyák fejét. Létezik az úgynevezett cefalikus index, amely a fej hosszának és szélességének arányát adja meg, egyszerűbben szólva: hogy a kutya feje mennyire gömbölyű vagy hosszúkás.

Meglepte az eredmény?

Már korábban kiderült, hogy az emberi mutatást is jobban követik a rövid fejűek. Egy saját, korábbi kutatásunkban pedig emberi arcokat vetítettünk kutyáknak, és a rövidebb fejűek már ott is hosszabban néztek a fotókra.

Mi lehet a magyarázat?

Az egyik ok az lehet, hogy a látásukban van különbség, hiszen máshogy épül fel a retinájuk. A buldog, a mopsz vagy a bokszer élesebben lát a látótere középpontjában, talán emiatt is létesítenek előbb szemkontaktust az emberrel.

Az ember és kutya közti kötődés dinamikájának vizsgálata volt a cél?

Korábbi kutatásokból már kiderült, hogy emberekkel nagyon szívesen alakítanak ki szemkontaktust a kutyák – ami azért nagyon érdekes, mert a fajtársaikkal nem annyira, ott ez a támadó magatartás jele. Ez valóban fontos a kutya-ember kötődés megértése szempontjából is, hiszen a szemkontaktus oxitocin hormont szabadít fel, de a kommunikációban is fontos, hiszen a szemkontaktussal jelezzük azt is, hogy egyáltalán kinek szól egy közlés. Arra voltunk kíváncsiak, honnan ered az a különbség, hogy egyes kutyák hajlamosabbak a szemkontaktusra, míg mások kevésbé.

Talán tőlünk, emberektől?

A rövidebb fejű kutyák arcfelépítése a babasémára emlékeztet, gömbölyded fejforma, nagy szemek. Az embereknek alapvető preferenciájuk van e megjelenés irányába. Még tárgyakról készült fényképeket is hosszabb ideig nézünk, ha ezeket a jellegzetességeket hordozzák. Az is lehet tehát, hogy a gazdák és más emberek is ezekre a kutyákra figyelnek oda inkább, és jobban gondoskodnak róluk a babaséma megléte miatt – tehát elképzelhető, hogy a rövidebb fejű kutyáknak csupán több lehetőségük van megtanulni, hogy szemkontaktust alakítsanak ki az emberekkel. Véleményem szerint mindkettő benne van: a látásuk is másmilyen, amiatt is jobban figyelhetnek a kommunikációs partnerre, és a tetejébe még az emberek is többet foglalkozhatnak velük a kinézetük miatt.

Talán a hosszabb fejű kutyák is próbálkoznának kapcsolatot teremteni velünk, csak kevesebb megerősítést kapnak, amikor az emberekre néznek, ezért  kicsit  elmegy a kedvük?

Igen, lehet, hogy velük egészen máshogy foglalkozunk. Talán a gazdatípus is eltér: más lehet a hozzáállása annak, aki ilyen típusú kutyát választ, mint aki másmilyet. Azt is szeretnénk kutatni, hogy miben különböznek a gazdák, hogy miért választ valaki magának rövid fejű kutyát. Főleg annak fényében, hogy az állategészségügyben dolgozók pontosan tudják, hogy a rövid fejű állatok egészségügyi kockázatai sokkal magasabbak, egyébként nem csak kutyáknál, macskák és nyulak esetében is. Mégis, a populációjuk nagyon gyorsan nő, annak ellenére hogy nagyon gyakoriak náluk a légzési, fogzási és szemproblémák. Egyre népszerűbbek, talán a kinézetük miatt, vagy mert társállatként jobban funkcionálhatnak, mivel jobban figyelnek az emberre – viszont sokkal többet betegeskednek.

Ha igaz, hogy sokan babapótlék gyanánt tartanak kutyát, akkor az emberszerűbb pofi keresése logikus.

Ez is elképzelhető. Engem az motivált, hogy megértsük, mit tudnak, mit nyújtanak, amit más típusok nem. Viszont állategészségügyi szempontból nagyon súlyos gondok vannak az extrém rövidfejűséggel. Ez világjelenség, nemzetközi kutatások is egyre többet vizsgálják ugyanezt, Angliától Ausztráliáig. Több tanulmány egyenesen szemléletformáló oktatásokra is javaslatot ad, hogy minél többen megértsék: itt egy súlyos állatjóléti problémával van dolgunk.

A kutyák neme, kora befolyásol bármit is?

Ivari különbséget nem tapasztaltunk, a fajtafunkcióval, korral és játékossággal azonban már vannak összefüggések: a fiatalabb, játékosabb, vizuálisan irányított munkára kitenyésztett fajták hamarabb keresték az emberi tekintetet.

Fajtafunkción mit kell érteni?

Hogy eredetileg milyen feladatra lett szelektálva az adott fajta. Három csoportot alakítottunk ki: vizuálisan együttműködők, vizuálisan nem együttműködők és keverék kutyák. Az első csoportba tartozók olyan feladatokra lettek tenyésztve, amelyeknél folyamatos vizuális kapcsolatban kell együtt dolgozniuk az emberrel – szemben mondjuk a szánhúzó kutyákkal, akiknek az akusztikus jelzésekre kell reagálniuk inkább. Az nem is volt meglepő, hogy e két csoport különbséget mutatott a szemkontaktus felvételének tempójában. Az viszont már igen, hogy a keverék kutyák e tekintetben nem különböztek a vizuálisan együttműködő fajtáktól.

Ennek mi lehet az oka?

Három hipotézist állítottunk fel. Kézenfekvő magyarázat lehet, hogy ezek a keverékek talán pont vizuálisan együttműködő fajták keverékei – de ezt vizsgálni, ellenőrizni nem tudjuk, hiszen nem ismerjük a felmenőiket. Aztán abba is belegondoltunk, hogy e kutyákat hetven százalékban az utcáról vagy menhelyről fogadták örökbe a jelenlegi gazdáik, tehát lehetséges, hogy pont azért esett éppen rájuk a gazdák választása, mert már eleve hajlamosabbak voltak a szemkontaktusra. Hiszen ha egy menhelyen van egy csomó keverék kutya, aki nem szívesen veszi fel a szemkontaktust az emberrel, előfordulhat, hogy őket kevésbé szívesen fogadják örökbe.

A harmadik megfejtés szerint a keverék kutyákra egészen másfajta szelekciós erők hathatnak, mint a tenyésztett fajtákra, mert főleg az embertől függetlenül szaporodnak, sokszor úgy is élnek. Vagyis azzal, hogy nagyobb eséllyel alakítanak ki szemkontaktust az emberrel, tehát hajlamosabbak  például kunyerálni, előbb juthatnak élelemhez, illetve több táplálékhoz juthatnak, ebből következően pedig több utódjuk lehet. Indiában végeztek hasonló kutatásokat, összevetették a családban élő keverék kutyákat a generációk óta utcán élőkkel, és ott sem volt különbség abban, hogy mennyire figyeltek a kísérletvezetőkre.

Legközelebb mit vizsgálnak?

Hogy a trénigezhetőségükre mindez hatással van-e, hiszen kutyaiskolákban is tanítják a szemkontaktus-kialakítást, a gazdára figyelés alapvető, segíti a kiképzés sikerességét. Ugyanakkor olyan kutatás is létezik, amely szerint a rövidebb fejű kutyák memóriája rosszabb – ezt is ellenőrizni kell még.

(Borítókép: Bognár Zsófia)