A Ganymedesnek mágneses mezeje, folyékony víze és oxigén légköre is van.
Hétfőn megközelítette a Ganymedest az amerikai űrhivatal szondája, a Juno. A Jupiter holdját utoljára 20 évvel ezelőtt a Galileo szonda révén vizsgálhatták.
A Juno fedélzeti műszereivel olyan képet kaphatunk a Ganymedesről, mint még soha. Ez a közeli repülés a Ganymedes kutatását a XXI. századba emeli, és segíti a Jupiter-rendszerbe készülő küldetések új generációját.
– mondta Scott Bolton vezető kutató a Verge-nek.
A Juno fedélzeti kamerája körülbelül öt képet tud majd készíteni a holdról, mivel a megközelítés során a Ganymedes mindössze 25 percig lesz látható. A többi fedélzeti műszer már három órával azelőtt dolgozni kezd, hogy a szonda 1038 kilométerre megközelítené a holdat.
Minden másodperc számít, szó szerint. Hétfőn másodpercenként 19 kilométeres sebességgel elhúzunk a Ganymedes felett, és kevesebb mint 24 órával később a Juno kezdi 33. kutatási körét a Jupiter körül.
– mondta Matt Johnson, a Juno küldetés vezetője.
A manőverre hétfő este fél nyolc után került sor.
A Ganymedes a Naprendszer legnagyobb holdja. A Mars háromnegyedét teszi ki, és nagyobb, mint a Merkúr. Az egyetlen ismert hold, ami saját mágneses mezővel rendelkezik. Légköre nagyon ritka, és főleg oxigént tartalmaz. A NASA hetvenes években végzett vizsgálatai alapján azt feltételezték, hogy felszíne alatt folyékony vízből álló óceánok találhatók – ezt a Galilei által 2000-ben gyűjtött adatok igazolták.
Az 1995 és 2003 között a Jupiter körül keringő Galileo után a Juno a második huzamosan a gázbolygó közelében tartózkodó szonda. A Lockheed Martin és a NASA Jet Propulsion Laboratory által közösen épített eszköz 2016 júliusában érkezett meg a Jupiterhez, és programja lejártát követően a bolygóba csapódik.
A rendszerbe érkező következő eszköz az európai űrügynökség 2022-ben induló Jupiter Icy Moon Explorere (JUICE) lesz, amely várhatóan 2029-ben érkezik a helyszínre. Az orosz űrkutatók élet után kutató leszálló szondán dolgoznak, ami a tervek szerint 2024-ben indulna.