A felfedezést egy nemzetközi, svájci, német és kínai szakemberekből szakemberekből álló kutatócsoport, amely szerint ilyen leletet még soha ezelőtt nem fedeztek fel korábban. 

A megkövesedett gyantában jól látható a nőstény teljesen kifejlett csigaháza, mályvacukorszerű teste és öt apró utódja. Az anyaállat tapogatói úgy nyúlnak a magasba, mintha érezné a veszélyt jelentő gyantacsepp érkezését.

A borostyánkőről készített nagyfelbontású képek és mikro-CT felvételek alapján a kutatók egy eddig ismeretlen fosszilis fajként (Cretatortulosa gignens) azonosították a csigát. A Cyclophoroidea nemzetségbe tartozó mai rokonaihoz hasonlóan a Cretatortulosa is nagy valószínűséggel igyekezett minél észrevétlenebb maradni a ragadozókkal teli trópusi erdőkben a kréta időszak derekán.

Noha az elevenszülés gyakori más állatcsoportoknál és néhány szárazföldi, valamint édesvízi csigánál is, a legtöbb csigafaj petéket rak. A most felfedezett borostyánkő nagyjából 80 millió évvel korábbról származik, mint a szárazföldi csigák elevenszüléséről tanúskodó eddigi legrégebbi ismert lelet.

A szakemberek szerint az anyacsiga feltehetőleg a lehető leghosszabb ideig óvta utódjait a különböző fenyegetésektől. Egyszerre csupán kis számú és kis méretű utód jött a világra, az egyedszintű túlélési esélyek javítása és a táplálékforrások elérhetősége miatt.

A minap orosz kutatók is érdekes felfedezést tették Szibériában, ők szupertermékeny araszoló kerekesférgeket találtak.