Megálmodták, megtervezték, megépítették. A pandémia ugyan közbeszólt, de a kétéltű jármű vízre szállt, és alig várja, hogy a hullámokat szelje.
A mosolygó sárga vízibusz történetét kevés budapestinek kell bemutatni. A kétéltű jármű már-már beleolvad a város látképébe, nemrég azonban testvére született, ez pedig gyorsabb és biztonságosabb, mint elődje.
A szóban forgó vízibuszt Galla Gábor, a Swimbust építő cég többségi tulajdonosa álmodta meg, elmondása szerint a piacon nagyon kevés cég van, amelyik vállalja a hasonló járművek megépítését. Viszonylag kis helyre kell ugyanis egy halom dolgot beépíteni, és az erre irányuló tapasztalat igen csekély. A tizenegy éve úszkáló sárga busz azonban megbízhatónak bizonyult, így az alapján került sor a Swimbus 12.01 megépülésére. Galla elmondta, hogy annak idején ő is részt vett a Danubius Hotel Helia építésében, és amikor lenézett a tetőről, az az ötlete támadt, hogy elkelne a Dunára egy kétéltű jármű.
Az újonnan beharangozott példány öt évvel ezelőtt készült el Hamburgban, az üzemeltetők pedig vágytak egy másik vízibuszra is, ezt próbálhattuk ki Budapesten, mielőtt elindult volna európai útjára.
Miután meg kellett felelnünk egy busz és egy hajó követelményeinek is, ezért a közúti járműszerelvényt kellett alapnak vennünk, ami behatárolta a méretet. 12 x 2,54 méterbe kellett elhelyeznünk egy közúti és két hajózási motort, három hűtőrendszert, három üzemanyagrendszert és három kipufogórendszert. Ez volt a legnagyobb műszaki kihívásunk
– mondta a projekt fő tervezője, Barta Péter.
A vízi élmény csütörtök délelőtt vette kezdetét. Az utazás elején az első gondolatom az volt, hogy még a busz is izgul, hiszen az eleje olyan, mintha egy éppen nagy levegőt vevő arcot ábrázolna.
Az ajtók futurisztikus zajjal csukódtak be,
ami olyan benyomást keltett, mintha űrutazásra indulnánk. A meghívóban csobbanásként emlegették a járműtesztet, ez az élmény nem is maradt el. A busz valóban belecsobbant a Dunába, mindezt finoman tette. Az úszkálás kényelmesen telt, az utasok végre turisták lehettek saját városukban. A kiszállás zökkenőmentes volt, amit jó magyar szokás szerint meg is tapsoltak a helyükön ülők.
Galla Gábor az utazás során elmondta, hogy a projekt során családi megtakarításokhoz kellett hozzányúlniuk, emellett hitelre is szükség volt. A busz végül az önerőn kívül a német partnerek befizetéséből és állami pályázati segítséggel épült meg. A pandémia állítása szerint jócskán megnehezítette a kivitelezést, miután a turizmus a pandémia ideje alatt tetszhalott állapotba került.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)