Romániában, a Duna-deltában megkezdődött a „tiszavirágzás”, azaz a tiszavirág (Palingenia longicauda) nevű kérészfaj szaporodási időszaka – írja a Transindex. A faj legnagyobb populációja a Tiszában és mellékfolyóiban él, és Magyarországon régebb óta figyeli a természetbarátok sokasága a tiszavirág rajzását.

A tiszavirág egy rovarfaj, a kérészek népes csoportjának legnagyobb termetű európai képviselője.

Hossza 2,5-3,8 centiméter, a fehér farksertéivel 12 centi hosszú is lehet. Két pár szárnya hártyás, hímeknél világosbarna, nőstényeknél szürkés színű.

A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéik pedig rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. Rövid nászidőszakuk június közepétől a hónap végéig tart.

A Duna-delta Egyesület, mely egy videót is megosztott közösségi oldalán az idei tiszavirágzásról, egy érdekes legendáról is ír a fajjal kapcsolatban.

Eszerint a tiszavirágok a korán, még házasodás előtt elhunyt fiatalok lelkei. Megadatik nekik, hogy egyszer egy évben leszálljanak a földre ebben a formában, és megismerjék a szerelmet.

A hímek közvetlenül a vízfelszín felett repülve izgatottan keresik a nőstényeket, és egyszerre akár tíz-húsz hím is ráveti magát egy-egy nőstényre. Eközben gomolyaggá verődnek pár pillanatra, a nőstény a köré gyűlt hímekkel ilyenkor mutat virágra emlékeztető alakzatot a víztükrön.

A nászrepülés azzal kezdődik, hogy a hároméves lárvák hátán felreped a kitines bőr, majd kibújik belőle a kifejlett rovar. A törékeny rovarok milliói lepik el ilyenkor a bokrokat, a hajókat, a vízbe nyúló faágakat, ahol a hímek újabb vedléssel megszabadulnak a szubimaginális bőrüktől is.

A hímek egy órával korábban kezdik kifejlett, repülő életüket. A nőstények csak egyszer vedlenek.

A kérészek násza rövid ideig tart, a gyorsan kimerülő hímek leválnak a nőstényekről, és a folyóba pottyannak. A nőstények 5000-8000 petét tartalmazó csomagjukat a vízbe ejtik, hogy három év múlva, június közepén újabb rovarok kezdjék el belőle nászrepülésüket.