A belső égésű motor a környezet ellensége, szennyezi a levegőt és klímaváltozást okoz, az elektromos járművek ezzel szemben nem bocsátanak ki káros anyagokat, ezért különböző országokban állami támogatással is buzdítják a fogyasztókat elektromos autók vásárlására.

Ha azonban hulladékról és újrahasznosításról van szó, fordul a kocka. A fosszilis üzemanyagot fogyasztó járművek akkumulátorainak újrahasznosítása könnyű és világszerte megoldott.

Az ólom-sav akkumulátor az egyik legteljesebb mértékben újrahasznosított fogyasztási termék a világon. Ez a technológia érett és szabványosított. Nem számít, hogy ki gyártotta, vagy milyen autóban használták, az előírásokhoz igazodik

– mondja dr. Daniel Reed, a Birmingham Egyetem kémiatanára.

Az újrahasznosítást segíti, hogy a klasszikus akkumulátorok egyszerűek: ólomelektródák, kénsav elektrolit és egy polipropilén doboz a fő elemei. Ezek mind könnyen elkülöníthetőek, szétszedhetőek, és továbbadhatóak. 

A lítiumion akkumulátor ennek az ellentéte. Nagyjából 10 különböző helyen elszórt kompozit anyag, fluorozott polimerek, fluorozott elektrolitok, amiket nehéz szétválasztani. Tartalmaz mérgező anyagot (bár azért az ólom-kénsav kombináció sem egy wellnessélmény) és pirofór anyagot, ami a levegővel érintkezve gyullad.

A lítium és a kobalt ráadásul kritikus anyagok, amelyeket a világ kevés helyén embertelen körülmények között termelnek ki, ezért erősen javallott ezeket újrahasznosítani.

Az elektromos járművek akkumulátorainak ügye azért mégsem elveszett. A leharcolt aksik második életet élhetnek helyhez kötött energiatárolóként. Továbbá a fentiekkel szemben megoldható az újrahasznosításuk, csak nagyon nem éri meg – de idővel ez is megváltozhat.

Az elemzők szerint a technikai fejlődés és környezetvédelmi díjak hatására már 2023-ra egy szintre érhetnek az elektromos és robbanómotoros autók árai.

Ezen a ponton nagy változás fog beállni az EV-k elterjedésben. Az ilyen akkumulátorok élettartama több mint 10 év. Tehát körülbelül 15 év múlva érkezik el az a pont, amikor évi félmillió villanyautót kell újrahasznosítani.

– mondja Andrew Abbott, a Leicester Egyetem kémikusa.

A nyersanyagellátás és egyéb piaci folyamatok önmagukban nem lesznek elégségesek a kérdés megoldására. A törvényi szabályozásnak ugyanakkor elég levegőt kell hagynia az újításhoz. Az akkumulátortechnológia ugyanis jelenleg is fejlődésben van, folyamatosan új anyagokat és új technikákkal próbálkoznak – egy autógyárnak a jó akkumulátor élet-halál kérdés lehet a piacon.

Lényegében a jó öreg ólmos akkumulátorok új változataira várunk. A lítiumion akkumulátorokat az 1980-as évek óta használjuk, míg az ólom-sav akkumulátorokat az 1860-as évek óta. Az ólom-sav akkumulátorok általános szabványosítása az 1970-es években történt meg.

(Science Focus)