Egy kemény hangú tudományos cikkben a Facebook és társai káros hatását környezetszennyező iparvállalatokéhoz hasonlítják.
Válságterület a közösségi média egy biológustól a filozófusig, különböző tudományokból érkező 17 fős csoport szerint. Az amerikai tudományos akadémia lapjában a PNAS-ban publikált dolgozatuk címe a „A globális társas viselkedés felügyelete”.
Válságterület alatt olyan fontos probléma értendő, amelyet különböző tudományok részvételével próbálnak megoldani, ilyen a veszélyeztetett állatfajok védelme, a klímaváltozás, vagy egy járvány.
A közösségi média emberekre gyakorolt káros hatásaira több ízben felhívták a figyelmet társadalomkutatók, újságírók és aktivisták, de ez az első alkalom, hogy biológusok és ökológusok is hangot adnak véleményüknek.
A szakemberek szerint a legutóbbi idők technikai vívmányai komoly változtatásokat okoztak a társas viselkedésben, és az, hogy nem vagyunk tisztában ezek hatásaival, komoly veszélyt jelent a demokráciára és tudományos haladásra.
A közösségi médiát nem foglalkoztatja a fenntarthatóság vagy az életminőség, sokkal inkább olyan felhasználói döntések kiváltása, amelyek maximalizálják a szolgáltatás nyereségességét.
Fejlett keretrendszer híján a techcégek tapogatózva vergődtek át a világméretű koronavírus-járványon és képtelenek voltak megállítani az álhírek információs járványát, amelyek hátráltatták a járvány megállítására irányuló erőfeszítések, például az általános tesztelés és maszkviselés társadalmi elfogadtatását.
– fogalmaztak.
A tudósok szerint a közösségi média szerepe a szintén profitközpontú iparvállalatok környezetpusztító tevékenységéhez hasonlítható.
A vadászó-halászó életmódhoz alkalmazkodott ember élete során jellemzően száznál kevesebb emberrel kommunikált, míg a jelen 3,5 milliárd közösségi médiafelhasználója több ezer társával teremt kapcsolatot. Ennek következményeképp korábban ismeretlen társas hálózati struktúrák jönnek létre. Ezek egy része hasznos, például gyorsítja a tudományos eredmények terjedését, vagy elősegíti társadalmilag elszigetelt emberek beilleszkedését. Más részük káros, mint a véleménybuborék kialakulása, polarizáció, az államba vetett bizalom csökkenése, és a fent már említett hatékony rémhírterjesztés.
Hasonlóan kétélű a mesterséges intelligencia alkalmazása, amely kifejezetten hasznosnak bizonyult az egészségügyben, a beépült előítéletek azonban folyamatosan társadalmi feszültségeket okoznak.
A szerzők felgyorsítanák a kutatási eredmények akadémiai bírálatát és fehér könyvekkel segítenék a szabályozókat. Rögtön javaslatot is tesznek, hogy vezessenek be a Hippokratészi eskühöz hasonló etikai alapszabályt azoknak, akik a társas viselkedésbe beavatkoznak, akár kutatási célból, akár magántulajdonú cég képviselőiként. Elismerik, ugyanakkor hogy lehet, hogy ez sem elég, mivel kölcsönösen kizárják egymást az egészséges társadalom és a közösségi médiát üzemeltető cégek érdekei. Emiatt úgy vélik, hogy az állami beavatkozástól mentes közösségi média nem fenntartható.
(PNAS)