Úgy volt, hogy a kisérleti egerek védtelenek lesznek a kórházi fertőzés ellen, de fordítva történt.
Az orvostudomány egyik legfontosabb véletlen felfedezése volt, amikor Alexander Fleming 1928-ban nyaralásából hazatérve penészt talált az egyik ottfelejtett Staphylococcus aureust tartalmazó petricsészében és felfedezte a penicillint. A hatása egy orvosi csoda volt és beköszöntött az antibiotikumok korszaka.
Majd egy évszázaddal később már az antibiotkumoknak ellenálló szuperbaktériumok korát éljük és ismét bekövetkezett egy véletlen felfedezés. Ennek is a Staphylococcus aureus a főszereplője, pontosabban egy meticillinnel és más antibiotikumokkal szemben ellenálló vállfaj, amelyet a MRSA néven ismert veszedelmes kórházi fertőzés okozójaként ismerünk.
A Science Translational Medicine folyóiratban publikált kutatás szerzője, Lloyd Miller, a Johns Hopkins Egyetem orvosi karának bőrgyógyász professzora kísérleti egereken vizsgálta a MRSA hatását a bőrön. A vizsgált egereknek volt egy egyedi tulajdonságuk: nem voltak képesek az interleukin-1 beta fehérje előállítására. Az interleukin-1 beta szerepe, hogy egy kaszpáz nevű enzim hatására támogatja a különböző immunsejtek baktériumok elleni küzdelmét.
Az egereknek Q-VD-OPH nevű általános kaszpáz blokkolót adtunk és úgy gondoltuk, hogy így teljesen védtelen lesznek a MRSA fertőzéssel szemben.
– idézte fel Miller.
Meglepetésünkra a kaszpázblokkolás ellenkező hatást produkált, az MRSA gyors és meglepő eltünéséhez vezetett, mert az immunsejtek tovább éltek és hatékonyabban védekeztek.
Millerék megismételték a kisérletet, hogy kizárják a tévedést.
Egyetlen szájon át adott Q-VD-OPH csökkentette az MRSA okozta sebek méretét és eltávolította a baktériumokat. Meglepő módon a kezelés attól függetlenül működött, hogy az interleukin-1 beta jelen volt vagy sem, antibiotikumok alkalmazása nélkül
– mondta Martin Alphonse bőrgyógyász, a kutatás egyik szerzője.
A kutatók kiderítették, hogy a kaszpáz blokkolása csökkentette az apoptózist, vagyis a test sérült vagy elhasznált sejtjeit eltávolító folyamatot – így több neutrofil és monocita immunsejt maradt, amelyek így hatékonyabban bántak el az MRSA baktériumokkal.
Olyan ez mint egy tűzoltóság, ahol a régebbi tűzoltókocsik is besegítenek az oltásnál, ahelyett, hogy kivonnák őket a szolgálatból
– magyarázta Miller.
A kutatók tovább mentek és megvizsgálták, hogy a Q-VD-OPH hogyan hat két másik baktérium a Streptococcus pyogenes és a Pseugomonas aeruginosa okozta fertőzés esetén. Az eljárás ugyanolyan hatásos volt, mint az MRSA-nál.
Miller professzor a Janssen Research and Development alkalmazottja, de támogatásban részesítette az AstraZeneca, a Pfizer, a Boehringer Ingelheim, a Regeneron Pharmaceuticals, és a Moderna Therapeutics is. Felfedezését a Johns Hopkinson keresztül szabadalmaztatta.