De miért kell 30 méterről reptetni a pisztrángokat? Jogosan merülhet fel a kérdés, ha láttuk az amerikai Utah állam Természeti Erőforrásaiért felelős Hivatalának július elején az internetre feltöltött videóját, melyben lassított felvételben mutatják, ahogy egy kisgépről több ezer halat szórnak tavakba.
A levegőből történő hal-újratöltés megszokott és nyáron átlagos tevékenység, mondta a New York Times-nak Faith Jolley, a Utah Természeti Erőforrásaiért Felelős Hivatal (Utah Division of Wildlife Resources) szóvivője. Ezzel a módszerrel telepítenek újra halakat azokban a nagy magasságban fekvő tavakba az államban, melyeket más járművekkel nem, vagy csak nehezen tudnának megközelíteni.
A repülős megoldást az 1950-es években alkalmazták először, korábban lóháton, fém tejeskannákban vitték fel a halakat, melyeket a hegyi patakokban és tavakban engedtek szabadon.
A kisrepülővel nagyjából harminc méteres magasságban repül be a pilóta és az őt kísérő biológus a tavak fölé, majd onnan szórják le a pisztrángokat. A hivatal szerint a pisztrángok átlagosan apró – 2,5 és 7,5 centiméter közötti – méretük és könnyű súlyuk miatt az őszi falevelekhez hasonlóan vitorlázva érnek földet vizet, nem erőből csapódnak be, így nem éreznek fájdalmat a zuhanás és a tóba csapódás közben sem. Az újratöltések során a halak túlélési rátája átlagosan 95 százalékos az eddigi felmérések szerint – mondta a CNN-nek a hivatal szóvivője.
A biológusok a keltetőkben született pisztrángokat még a repülőgépbe töltés előtt hozzászoktatják medencékben a tó hőmérsékletéhez és pH-értékéhez, így az állatok már akklimatizálva érkeznek meg a vadonba.
Túlélési esélyeiket javítja az is, hogy az egész procedúra rövid időt vesz csak igénybe. Pár óra leforgása alatt a repülőgépek segítségével 35 000 pisztrángot is le tudnak dobni egy úttal, és akár 40-60 tavat is útba ejthetnek, ami jóval gyorsabb és (költség)hatékonyabb módszer, mint egy autóból vagy lóhátról a tóba vezetett csövön keresztüli telepítés. A keltetőkben született és nevelkedett pisztrángok rövid ideig vannak csak a repülő tartályában, aminek vizét a repülés során folyamatosan oxigénnel pumpálják, így nem fulladnak meg és nem alakul ki bennük stressz sem.
A tavak halakkal bombázása mindig nyaranta történik egyrészt, mert eddigre nőnek a keltetőkben kellő méretűre a pisztrángok; másrészt, mert télre a hegyi tavak víztükre befagy. Az újratelepítések során több faj is kerül a tavakba. Július elején a szivárványos-, pataki- és tigrispisztrángok érkeznek új lakóhelyükre a repülőgépen, majd a szezon vége felé
a ragadozó orgyilkos pisztrángból is jön utánpótlás.
A betelepített halak szinte mindegyike steril, így nem tudnak elszaporodni; az orgyilkos pisztrángok pedig más fajok túlszaporulatát hivatottak megakadályozni. Az állóvizek élővilágának, köztük több szabadon élő fajnak is jót tesz, hogy az őshonos fajok egyedszámát mesterségesen növelik, s így a helyi szabadidős horgászatot sem kell korlátozni.