Erősek a kétségek az elektromos autókkal kapcsolatban, de mi újság a bevásárlótáskával?
Az ellenérdekelt iparágak természetesen nagy lendülettel tolják a kibocsátásmentes közlekedés hatását tagadó narratívákat, de ettől még tény, hogy az akkumulátorokban használt lítium, nikkel és kobalt kitermelése elképesztő környezetpusztítással jár. Az EV-k gyártása ráadásul költségesebb és energiaigényesebb, mint füstős testvéreiké. A végső kérdés pedig mindenképpen az, hogy milyen forrásról töltjük az autót: ha nem megújuló áramot fogyaszt, lényegében csak arra költöttünk jó sokat, hogy az ökológiai felelősséget áthárítsuk. Szerencsére ott vannak a hibrid autósok, akik az elektromos és fosszilis világ bűneit is magukra vállalják.
Lehet, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy jót tesznek a környezettel, de a kapitalizmus mérgeitől való elfordulás nem mindig jár környezeti előnyökkel. Sőt inkább egy olyan kapitalizmust pénzel, ami ugyanolyan ökológiai lábnyomot produkál nagyobb területen, még több vízszennyezéssel. Hasonló a helyzet a vega élelmiszerekkel: csökkentik az állattartás lábnyomát, de ha például a mandulatejet vesszük, a legenergiaéhesebb növény lévén, a masszívan vízigényes előállításával képes negligálni azt az előnyt, amit a szarvasmarhák erdőpusztítása és metánkibocsátása terén kiválthatna.
Megannyi ki nem vágott fa susog hálásan annak, aki elektronikus könyvek olvasására specializált gépet használ. Ugyanakkor nem árt szembenézni azzal, hogy a készülék nem kevés műanyagot tartalmaz, emellett pedig előállítása és újrahasznosítása révén rengeteg energiát igénylő akkumulátort. Aki jót akar, könyvtárba jár.
A teafilter rendszerint papírból van, a papír azonban olyan, hogy előbb-utóbb szétmállik a vízben, sok gyártó ezért polipropilénnel turbózza a filterét. Ez persze nem csak azzal jár, hogy filter nem bomlik le, de frissítő forró mikroműanyagokkal is terheli a fogyasztó emésztőrendszerét. Az igazi papírfilteres teák általában a drágábbak, teljesen bevált megoldást nagyanyáink tearózsája jelenthet.
A műanyag szatyor borzasztó, a papírszatyor pusztítja a vizet, a többször használatos szövetszatyor menő. Nem árt azonban tudni, hogy a szövet előállításához a gyapotot nem csak trágyázni, öntözni kell, aztán szállítani és feldolgozni is. Brit tudósok megállapítása szerint a szövetszatyor környezeti mérlege csak 393 használat után billen pozitívba. Összességében tehát környezetbarát lehet, csak nagyon kitartóan kell használni.
(Borítókép: Elektromos autókat töltenek Berlinben 2019. október 12-én. Sean Gallup / Getty Images)