A finn Turkui Egyetem biodiverzitás kutatásáért felelős részlegének kutatócsoportja publikált egy tanulmányt, melyben az afrikai és amazonasi esőerdőkben végzett vizsgálataikról számolnak be. Kutatásukban több száz eddig ismeretlen rovarfaj között szó esik egy új parazitoid darázsról, amely különleges színei miatt olyan, mint egy ékszer.

A parazitoidok életmódja nagyon hasonló az élősködőkéhez, életciklusuk hosszabb szakaszát egy másik fajba tartozó gazdaegyed testén vagy testében töltik és abból táplálkoznak, így fejlődnek. A pete kifejlődését követően a parazitoidok megölik a gazdatestet, ebben eltérnek az élősködőktől. Az elpusztult gazdatesttől megváló parazitoid már általában kifejlett állapotban van, így már csak párzás után a nősténynek van szüksége újabbra, melyre vagy melybe lerakhatja a petéit. A parazitoidok közé tartoznak a fürkészdarazsak és fürkészlegyek, az ékes ősdarázs és a hiperparazitoid legyezőszárnyúak.

Az Amazóniában most felfedezett fürkészdarázs faj a Darwin-darazsak Dolichomitus nemzettségébe tartozik, s a Dolichomitus Meii nevet kapta. A Darwin-darazsak elnevezéssel az Ichneumonidae fajcsaládot jelölik, mivel állítólag ezeknek a fürkészdarazsaknak és kegyetlen parazitoid életmódjuknak vizsgálata során fogalmazódott meg Darwinban, hogy nem lehet minden élő egy jó Isten teremtménye.

Egy Asa Grayhez szóló levelében írta Darwin, hogy nem tudja meggyőzni magát arról, hogy egy olyan állatcsaládot, mint az Ichneumonidae, mely más élő állatok belsejében nőve, azokat felfalva táplálkozik és fejlődik egy jóindulatú és mindenható Isten szándékosan teremtett volna.

A Dolichomitus Meii-t egy, az Andok északkeleti lejtőin fekvő trópusi kutatóállomáson fedezték fel.

Különösen érdekes, hogy az újonnan felfedezett állat a fürkészdarazsak átlagos méretéhez képest nagy, petelerakó csövük pedig kifejezetten hosszú. Utóbbival juttatja a nőstény darázs egyetlen tojását egy, a fák kérge alatt fejlődő rovarlárvára. Ahogy a lárva növekszik, a petetojásból kikelő darázs is ezt teszi, ám közben szépen lassan megeszi a gazdatestet.

A Meii színei is különlegesek a biológusok szerint, akik repülő ékszernek nevezték el. A darázs szárnyai aranysárgák, teste pedig – bár elsőre feketének tűnhet – acélkék színű. Ez védelmet biztosíthat számára a madarakkal és egyéb trópusi rovarevőkkel szemben, a kék szín miatt ugyanis a madarak veszélyesként, mérgezőként azonosítják.

A Dolichomitus Meii mellett a Turkui Egyetem biológusai kutatásukban a szintén az Ichneumonidae családba tartozó Polysphincta darazsak új alfajairól is írnak. Ezek az őserdőben élő pókokat támadják és eszik meg, lárváik pedig képesek valamilyen szinten befolyásolni a pókok viselkedését.

A pókokat saját hálójukban támadják meg, ahol csípésükkel megbénítják azokat. Ezt követően a darázs lárvát rak a pókra, mely kikelése után elkezdi enni a pókot, közben pedig irányítja azt a hálófonásban. Így a vadászathoz használt háló helyett egy védőhálót sző a pók a parazitoid lárva további fejlődéséhez mielőtt az végezne vele.