A súlyosan veszélyeztetett északi simabálnák védelmét szolgáló zónákban a vízi járművek többsége nem tartja be a sebességkorlátozást, ami komoly fenyegetést jelent a tengeri emlősökre – figyelmeztet egy jelentés.
Az Oceana nevű környezetvédelmi szervezet a 2017-2020 közötti időszakra vonatkozóan vizsgálta, hogy mekkora sebességgel haladtak a hajók és a csónakok azokban a zónákban, amelyekben az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) sebességkorlátozást ír elő, vagy javasol az Atlanti-óceán amerikai partvonala mentén.
A kötelező sebességkorlátozást előíró övezetekben a járművek csaknem 90 százalékban, az önkéntes zónákban 85 százalékban nem tartották be a sebességhatárt.
Az északi simabálnák sérüléseiért és haláláért felelős két vezető ok egyike az ütközés a vízi járművekkel.
Kutatások azt mutatják, hogy ha a járművek sebessége 10 csomóra (óránként 18,5 kilométer) csökken, az 80-90 százalékkal csökkenti a bálnapusztulás kockázatát ütközésekor.
A vízi járművek száguldoznak, az északi simabálnák pusztulnak, és nincs megfelelő felelősségre vonás
– mondta Whitney Webber, az Oceana kampányigazgatója. A NOAA két típusú zónát hozott létre az északi simabálnák védelmére: állandó zónákat olyan területeken, ahol várhatóan vannak bálnák (SMA) és olyan ideiglenes, önkéntes zónákat, ahol bálnát észleltek (DMA).
Az első típus 10 csomóban korlátozza a sebességet, a második ugyanezt javasolja. Az elemzést a Global Fishing Watch nevű nemzetközi szervezet által begyűjtött sebességi és tartózkodási adatokra alapozták. A sebességkorlátot túllépő vízi járművek kétharmada külföldi zászlóval rendelkezett és elsősorban a teherhajók hágták át a korlátozást.
Noha a tanulmány csak a 19,8 méteres vagy annál nagyobb hajókra fókuszált, a kisebb vízi járművek is halálos sérüléseket okozhatnak a bálnáknak. Az északi simabálnák száma egykor a 21 ezret is elérte, ám a 20. század elején a kihalás szélére kerültek a túlhalászat miatt, és az 1920-as évekre mindössze nagyjából 100 példányuk maradt.
Vadászatukat betiltották 1935-ben, aminek hatására a számuk idővel több mint 480-ra nőtt, ám a folyamat mostanra visszafordult és egyedszámuk ma nagyjából 360-ra tehető. Az északi simabálnák másik vezető haláloka, hogy belegabalyodnak az egykor rákok és halak kifogására használt halászfelszerelésekbe – tudósít az MTI.