Eddig többször felmerült hogy az új típusú koronavírus ellen kifejlesztett vakcinák, azok közül is leginkább az mRNS technológiát alkalmazó verziók, tehát a Pfizer és a Moderna, különleges esetekben a szív izomzatának, illetve a szívet körülvevő hártya, a szívburok gyulladásához vezethetnek.
Ez eddig főként fiatal férfiak esetében merült fel, néhány esetben, általában a vakcina második dózisát követően. A pontosabb megközelítés érdekében washingtoni és kaliforniai kutatók egy átfogó tanulmányt végeztek, melynek eredményeit a napokban közölték a szakmán belül igen elismert JAMA, vagyis az Amerikai Orvosszövetség Lapjának hasábjain. A szerzők ennek során kétmillió (!) beteg kórlapját böngészték át negyven kórházban, és a megfelelő statisztikai számítások után igen érdekes eredményekre jutottak.
A betegek közül 53 százalék Pfizer, 44 százalék Moderna, 3 százalék pedig Janssen vakcinát kapott. A beoltott betegek átlagéletkora 57 év volt, az oltottak 59 százaléka nő volt.
Az összesen 2 000 287 beteg között 20 szívizom és 37 szívburok gyulladás fordult elő, ami 1/100000 illetve 1,8/100000 gyakoriságnak felel meg.
A szerzők következtetései szerint először is szét kell választani a szívizom és a szívburok gyulladását, mivel két különböző betegségről van szó, melyek ráadásul nagyon más előfordulást mutatnak a betegek életkora szerint. Az amerikai FDA, de például a szlovák gyógyszerhatóság is eddig együttesen említette a két kórképet.
A feltárt 20 eset átlagban az oltás után három és fél nappal alakult ki, ebből 11 Moderna, 9 pedig Pfizer vakcina adását követően. A betegek átlag életkora 36 év volt, háromnegyedük férfi. Az esetek 20 százalékára az első, a többi a második dózis után derült fény. A betegek közül 19-et vettek fel kórházba, de két nap után hazaengedték őket orvosaik. Egyetlen esetben sem volt szükség további kórházi kezelésre, és haláleset sem fordult elő.
Az esetek átlag 20 nappal az oltás után derültek ki, közülük 62 százalék a Pfizer, 32 százalék a Moderna, míg 5 százalék (ami összesen két beteget jelent) a Janssen vakcinát kapta. A betegek 41 százaléka az első, a többiek a második dózis után számoltak be a tünetekről. Ez a kórkép is gyakoribb volt férfiak körében (73 százalék), de itt jóval idősebb volt az átlagéletkor, 59 év. A betegek 35 százaléka, tehát 13 beteg igényelt kórházi kezelést, de már egy nap után hazaengedték őket. Halálos eset itt sem fordult elő. Hét beteg az észlelt szívburok gyulladás után a második oltást is megkapta, de mellékhatás nem alakult ki.
A legfontosabb természetesen azt megérteni, hogy maga a betegség, tehát a Covid-19 is okozhat, és okoz is szívizom-gyulladást, méghozzá a fentieknél sokkal gyakrabban. Ennek aránya a különböző beteganyagok alapján 12-20 százalék.
A járvány során a sürgősségi osztályra érkező betegek közül sokan mellkasi fájdalomra panaszkodnak, és a szívizomzat-károsodását a vérből végzett laboratóriumi vizsgálatok, elsősorban a troponin emelkedés is igazolják. Nem egy esetben ezért ilyen betegeknél az infarktus gyanúja is felmerült, de később beigazolódott, hogy a koronavírus által okozott szívizom-károsodásról volt szó. A betegek koszorúerei kifogástalan állapotban voltak. Ezeknél a betegnél azonban a Covid szövődményeként nagyon nagy arányban maradandó szívizom-károsodás alakul ki, melyet képalkotó eljárásokkal is, például szív ultrahang, esetleg MRI vizsgálattal is ki lehet mutatni.
Azt is fontos megjegyezni, hogy az időbeli egybeesés nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést. A szerzők ezért azt is elemezték, hogy ennyi beteg esetében az előző évben hány szívizom gyulladásos esetről tesznek említést a kórlapok. Ennek alapján 17 ilyen esetre vakcinálás nélkül is sor került volna. A vakcina mellékhatásokat feldolgozó amerikai gyógyszerhatóság, az FDA adatai alapján a két kórkép előfordulásának együttes esélye 4,8/1000000.
A végső következtetés tehát marad az, ami eddig volt: a betegség sokkal, nagyságrendekkel nagyobb veszélyt jelent ránk, mint esetleg az oltás. Ezért az USA közegészségtani hatósága, a CDC változatlanul minden 12 évnél idősebb személynek javasolja a Covid elleni védőoltást.
Az orvostudományban ma már egy viszonylag új elv érvényesül, az évezredes "nil nocere" vagyis a soha ne árts mellett. Ez pedig a kockázat és haszon arányának mérlegelése. Egyrészt minden beavatkozásnak lehet és van is ára. Ha azonban a kezelés elhagyása nagyobb kockázattal jár, mint a kezelés, akkor azt el kell végezni. Az ismerten és bizonyítottan életet mentő oltás be nem adásával is ártunk ugyanis.
A cikk szerzője belgyógyász, allergológus és klinikai immunológus szakorvos, címzetes egyetemi tanár.
(Borítókép: David Ramos / Getty Images)