A hatvanas évekig visszanyúló technológia felett eljárt az idő, a világ egyik legnagyobb kártyakibocsátója, a Mastercard bejelentette, hogy 2033-ra végleg leszámolnak a mágnescsíkokkal a bank- és hitelkártyáikon.
Az átállás a chippel szerelt, mágnescsík nélküli kártyákra Európában már 2024-ben megkezdődik. Ezzel szemben az Egyesült Államokban csak 2027-re tervezik a csere elindítását, 2029-től kezdődően pedig sehol a világon nem ad majd ki a cég olyan kártyát, amelyen mágnescsík van. A fizetőeszközök amortizációját beleszámolva ezzel 2033-ra teljesen eltűnhetnek a Mastercard mágneskártyái a piacról.
Azért az öreg kontinensen indítják el a programot, mert a chipes kártyákkal történő érintésmentes fizetés sokkal szélesebb körben terjedt el itt, mint Amerikában. Ázsiában pedig a legtöbb ember a készpénzről egyből a mobilos fizetési megoldásokra váltott, kihagyva a bankkártyát mint átmenetet.
A mágnescsíkos technológiát az IBM kezdte el fejleszteni a hatvanas években, eredetileg a CIA részére, hogy az ügynökeinek legyen egy nehezen meghamisítható azonosítója. Az IBM számítógépeket fejlesztő és gyártó cégként szoros együttműködésben állt a bankszektorral és a légitársaságokkal is, akikkel közösen céljuk volt egy sztenderdizált azonosítási és fizetési rendszer kifejlesztése. 1969-ben fogadták el megoldásukat amerikai szabványként, két évvel később pedig nemzetköziként is. Ez azt jelentette, hogy 1971-re a kompatibilis terminálokon keresztül a világ bármely pontján lehetett használni a mágnescsíkos bank- vagy hitelkártyákat.
A kártyák oldalán található mágnescsík egy ferromágneses részecskéket tartalmazó szalag, amelyben megfelelő mágneses tér (a leolvasó terminál) hatására a részecskék adott struktúrába rendeződnek, így információ tárolására alkalmasak. A mágnescsíkok azonban szó szerint elkopnak bizonyos használati idő után, ugyanis az olvasás-újraírás ciklusok végesek. A lehúzással erodálódik a kártya adathordozója, emellett kopik a felület.
A bankkártyák az ANSI-ISO-szabványon alapuló mágnescsíkfelosztást használnak, ez azt jelenti, hogy a csík három kisebb sávra van osztva. Az elsőn a kártyatulajdonos neve és számlaszáma van maximum 79 karakter hosszúságban, a másodikon lehet a számlaszám és a biztonsági adatok maximum negyven karakterben, míg a harmadikon 107 karakternyi hely van, ide kerülnek a tranzakciók adatai.
A mágnescsík azonban, ha nem is könnyen, de hamisítható. Ezzel szemben a kilencvenes években bevezetett EMV chipes fizetési módszer sokkal biztonságosabb.
Az EMV-szabvány neve a három kifejlesztő cég kezdőbetűjét (Europay, Mastercard, Visa) tartalmazza, és mára a világ kártyás fizetéseinek 86 százaléka ezeken keresztül zajlik. Az EMV rádiófrekvenciás fizetési módszer (RFID, NFC), így sokkal könnyebben titkosítható és biztosítható másolás vagy más csalás ellen.
A Mastercard bejelentésében megjegyzi, bár a chipkártyás bankkártyákban látják a jövőt, az érintés nélküli fizetési módszerek között globálisan egyre nagyobb szerep jut az okostelefonoknak és okosóráknak is. A cég adatai szerint 2021 második negyedévében világszerte a személyes vásárlások 45 százalékát bonyolították le digitális fizetéssel.