Párhuzamos valóságok, más világokból érkező alteregók, az ellentétes irányban forgó Föld? Lényegében mindennek lehetőséget biztosít a multiverzum, amelyről a Marvel filmjei és sorozatai kapcsán egyre többet olvashatunk, láthatunk. De mi is ez és miért használja Hollywood?
Egy speciális, összetett elmélet, amely szerint a mi univerzumunk mellett vannak más, fizikai törvényekkel és állandókkal (idő, tömeg, tér, energia) rendelkező univerzumok egy nagy valamin belül, amely magában foglal mindent, ami létezik. Ezt a nagy valamit nevezi a máig nem bizonyított elmélet multiverzumnak.
A multiverzum-elmélettel foglalkoznak a tudományok, a vallás és a fikció is. Leginkább utóbbinak köszönhető, hogy multiverzum néven közismert lett a végtelen univerzumok, a buborékuniverzumok, a párhuzamos univerzumok, az elágazó univerzumok és a matematikai univerzumok hipotézise.
A multiverzum-elmélet azt sugallja, hogy ismert világegyetemünk, benne milliárdnyi csillaggal, bolygóval, köztük a Földdel és a rajta kialakult élettel nem az egyetlen. Csupán egy, amelytől rendkívül nagy távolságra létezik egy hasonló felépítésű másik világegyetem is. Attól még messzebb pedig egy újabb és így tovább. Ezeknek az univerzumoknak a miénkhez hasonlóan vannak saját fizikai törvényeik, s amennyiben ezek a törvények lehetségessé teszik, akkor saját csillagaik, bolygóik, galaxisaik és ezeken talán értelmes civilizációk is. Ám ezek az univerzumok nem feltétlenül csatlakoznak egymáshoz.
Arra, hogy miként alakul ki a multiverzum, és milyen formában létezik, több felvetés van.
Egy hipotézis szerint a tér-idő lapos formában történő végtelenbe tartó lassú tágulása során az ismert részecsketípusok véges számú kombinációja (10122) következtében ismétlődések, így hasonló univerzumok jönnek létre.
E szerint az elmélet szerint lehetséges, hogy több párhuzamos univerzumban is van értelmes élet, akár olyan, mint az általunk ismert. Sőt ha elég messze távolodunk el a kiindulási ponttól, akár saját „ikrünket” is megtalálhatjuk. Ez a végtelen univerzumok elmélete, amelyben az eltérő univerzumok egymásba kapcsolódnak, egymásból jönnek létre.
A második felvetés a buborékmodell, tehát a több, egymás mellett létező buborékba zárt univerzum elmélete. Ez részben Andrej Linde, az inflációs elmélet és a felfúvódó modell kidolgozásában nagy szerepet betöltő orosz fizikus felvetése. E szerint az ősrobbanást követően az univerzumunk egy buborékban alakult ki, amely körül több másik buborék is létezik. A 2018-ban elhunyt Stephen Hawking utolsó munkájával vitatja a hipotézist, miszerint buborékban élnénk, ám a multiverzum létezésének lehetőségét Hawking sem veti el, csupán alacsonyabbra teszi az egymás mellett létező univerzumok és ezek különbözőségeinek számát.
A végtelen és a buborékuniverzumok gondolatának alapját az inflációs esemény, más néven kozmikus felfúvódás adja. E szerint az univerzum az ősrobbanást követően a másodperc törtrésze alatt hirtelen exponenciálisan tágulni kezdett. A mi világegyetemünk az elmúlt közel 14 milliárd évben folyamatosan tágul, az évmilliárdok alatt kialakultak benne a csillagok, a bolygók, majd az élet. A fizikusok az inflációs eseményt gravitációs mikrohullámok kutatásával vizsgálják, 2014-ben a BICEP2 űrteleszkóppal már sikerült vélhetően az ősrobbanás utáni pillanatból származó jelet észlelni, ám továbbra sincs konszenzus a felfedezéssel kapcsolatban.
Andrej Linde buborékmodellje szerint a kozmikus felfúvódással létrejött univerzumunk (buborékunk) csak egy a sok közül, határain túl újabb buborékok következnek változó méretben és eltérő korral. Linde azt mondja, vannak buborékok, ahol a miénkhez hasonlóan már előrehaladott állapotában van a fejlődés, de vannak olyanok is, ahol csak most kezdődik. Amikor egy buborék eléri felfúvódásának határát, kipukkad, vagyis elpusztul. Helyét azonban átveszik más, még növekvő buborékok, ezzel pedig létrejön egy „örök világegyetem”. Hawking ennek kapcsán azt állította, több ősrobbanás is volt a Nagy Bumm pillanatában, ezek több univerzumot hoztak létre, amelyek nyomai felfedezhetők a kozmikus háttérsugárzásban. A módszert kutatják, egyelőre bizonyítani nem sikerült.
Heling Deng, az Arizona State University kozmológusa és a multiverzum-hipotézis szakértője szerint a buborékmodell által vázolt örök inflációs forgatókönyvben minden univerzum a maga fizikai törvényeivel, saját részecskegyűjteményével, saját erőrendszereivel és alapvető állandóinak értékeivel jönne létre, és ez adja a magyarázatot az olyan nehezen megmagyarázható jelenségek létezésére univerzumunkban, mint a sötét anyag vagy a kozmológiai állandó.
A multiverzum másik leírása a húrelméletből származtatott párhuzamos univerzumok létezése. Paul Steinhardt és Neil Turok elmélete szerint az ismert és érzékelt négy téridő-dimenziónál több létezik, ezekben a más dimenziókban pedig újabb és újabb univerzumok jöttek létre. Egyes felvetések szerint ezek a dimenziók soha nem találkoznak vagy érnek össze, míg mások szerint egy ilyen ütközés okozta az ősrobbanást.
Pár éve felröppent a hír, hogy tudományos bizonyítékot találtak egy párhuzamos univerzum létezésére. Kiderült, nem találtak.
A negyedik elmélet a multiverzumra az elágazó univerzumok hipotézise. Ez minden fizikai állapotból származó eseményhez hozzárendeli az összes lehetőséget, amely az esemény bekövetkeztéből származhat. Amennyiben bekövetkezik az esemény, az univerzum mellett létrejön több másik, ahol a felvázolt lehetőségek közül más és más következik be. Egyszerűbben: hazatérve döntésre kényszerülünk, gyalog menjünk fel a lépcsőházban, vagy lifttel? Ha úgy döntünk, felsétálunk az emeletre, létrehozunk egy másik univerzumot, ahol a liftet választottuk, és vice versa.
Az elágazó univerzumok elméletére épülve 5D-s sakk is készült már videojátékként, erről korábban írt az Index.
A multiverzum-teória szerint lehetséges az átjárás a párhuzamos világok között. Egy ilyen utazáshoz Einstein általános relativitáselmélete szerint a célra nyíló féreglyukra vagy Einstein–Rosen-hídra lenne szükség. Ám sem az általános fizika, sem a kvantumfizika mai állása nem biztosít kellő ismeretet ahhoz, hogy miként nyílhat meg egy ilyen átjáró, amennyiben egyáltalán létezik a multiverzum. Az elméleti szinten felül ugyanis eddig utóbbit sem sikerült bizonyítani.
A fizika a kozmikus háttérsugárzás és a galaxisok helyzetének vizsgálatával próbál magyarázatot adni vagy bizonyítékot találni a multiverzum létezésére, jelenleg viszont még minden hipotetikus ezzel kapcsolatban.
Mindez persze nem tántorítja el a szórakoztatóipart attól, hogy a multiverzum-elmélettel dolgozzon. A Marvel képregényeiben már hosszú ideje használja a multiverzumot halott hősei feltámasztására vagy egy hős tulajdonságainak megváltoztatására. A cég saját filmstúdiója azonban eddig csak utalgatott rá – az Irány a Pókverzum! ugyanis Sony, nem Marvel Studios –, majd idén nyáron nyitotta meg a Loki és a What If...? című sorozatokkal az őrületet.
Augusztus 23-án pedig megjelent az első előzetes a Marvel Studios harmadik, Pókembert főszerepeltető filmjéhez, a Nincs hazaúthoz, amelyben már egyértelműen kimondják, a multiverzummal játszik majd Peter Parker a vásznon. A szuperhősös film valószínűleg a végtelen, a buborék- és az elágazó univerzum elméletét keveri majd. Több Pókember, több ellenség, valahogyan mind egy helyen.
De a Marvelen kívül a világsikerű produkciók közül a Csillagkapu és a Star Trek bizonyos részeiben is megjelentek már a párhuzamos univerzumok, illetve a multiverzum, a Rick és Morty rajzfilmsorozat pedig egész sztoriját erre a teóriára építi.
Hollywoodnak és a képregényeknek a multiverzum-teória kapóra jön, hiszen simán csinálhatnak bármit a sztorival vagy a szereplőkkel, sokkal kevesebb és súlytalanabb következménnyel kell számolniuk, hála a párhuzamos valóságoknak.
Bár egyelőre magának a multiverzumnak a létezése sem bizonyított, ha már évek óta ezzel játszik a szórakoztatóipar, jogosan vetődhet fel a kérdés: kialakulhat-e élet és értelmes élet a multiverzumban?
A végtelen univerzumok elgondolása biztosítja legvalószínűbben az élet kialakulásához szükséges feltételeket. Ha ezt a hipotézist vesszük alapul, a fizikai intézet szerint egy folyamatosan ismétlődő mintát olvashatunk ki benne. E minta alapján a véges számú részecske azonos módon viselkedik végtelen számú univerzumban is, így tőlünk felfoghatatlan, ám véges távolságban végtelenszer megtörténik ugyanaz, mint a mi világunkban. Egyszerűbben: szimultán végtelen számú ön olvassa most ezt a cikket, rendkívül nagy távolságban öntől. Mindez persze továbbra is csak teória, mielőtt bármilyen következtetést vonnánk le, először a multiverzum létezését kellene bizonyítani, de rengeteg mást sem ismerünk még.
(Borítókép: Különböző Loki-variánsok együtt a különböző univerzumokból, amelyek a multiverzumon belül léteznek a Marvel sorozatában. Fotó: IMDb)