Az első minta kámforrá vált, de a második megvan.
Sikeresen vett kőzetmintát a Jezero-kráter egyik sziklájából a NASA Mars-járója. A különleges fúrófejjel vett, ceruzánál valamivel vastagabb anyagdarabot a szonda különleges, légmentesen záró titáncsőben helyezte el. A mintákat az amerikai és az európai űrhivatal egy későbbi küldetés során tervezi a Földre visszahozni.
Mint ismert, az eszköz augusztus elején próbált először mintát venni, akkor azonban kisebb zavart okozott, hogy nem találták a kőzetmintát. A NASA később megállapította, hogy a kő viselkedett úgy, ahogy arra nem számítottak: a fúrás során porrá esett szét.
A Perseverance robotkarja szeptember 1-jén nyúlt ki a Rochette becenevű, aktatáska-méretű sziklához. A mintavételt követően a szonda Mastcam-Z kamerájához emelte a fúrófejet, és a földi irányítás meggyőződött róla, hogy valóban került kőzetminta a 266-os mintatároló csőbe. A cső ezután a szonda belsejébe került, ahol megmérték a súlyát, majd hermetikusan lezárták.
Larry D. James, a Jet Propulson Laboratory vezetője rámutatott, hogy a mintagyűjtő és -tároló rendszer 3000 alkatrészből áll, amivel jelenleg a legbonyolultabb, űrben használt mechanizmus.
A Perseverance-szal februárban érkezett marsi helikopter, az Ingenuity működését eredetileg öt repülésre tervezték, és a 12. repülése után meghosszabbították a küldetését úgy, hogy a lezárás kérdését nyitva hagyták. Az eszköz tehát már a jutalomjátéknál tart, miközben látszólag hibátlanul átvészelte a marsi tél mínusz 90 fokos éjszakáit, amelyek kárt okozhatnak az elektronikájában és az akkumulátorában.
Az 1,8 kilós drón a legértékesebb munkát a legutolsó repülésén végezte, amikor felderítette a terepet az Ingenuity számára.
Tizenharmadik repülése során az eddigieknél alacsonyabban repülve fotózta a Dél-Séítah nevű homokos-sziklás terület meredélyeit. A Ginny becenéven is emlegetett eszköz a repülés során 210 métert tett meg 8 méter magasságban, és 10 képet készített.