A kihalás széléről hozták vissza az ausztrál sávos bandikutot. A Perameles gunnii rendszertani nevű apró rágcsáló egyedszáma Victoria államban az élőhelyek csökkenése, az idegenhonos rókák és a kóbor macskák miatt csökkent jelentősen. Harminc évnyi fajmentési intézkedésnek köszönhetően számuk 150-ről 1500-ra emelkedett.

Ez az első eset, hogy Ausztráliában az állat védettségi besorolása vadonban kihaltról veszélyeztetettre változott. Amikor a bandikutpopuláció az 1980-as években lecsökkent, Victoria állam környezetvédelmi szervezetei több millió dollárt fektettek fogságban nevelt állatok tenyészprogramjába. Ragadozómentes területeket hoztak létre, egyes helyeket külön erre kiképzett kutyákkal védtek, néhány bandikutot pedig rókamentes szigetekre költöztettek.

A Melbourne-i Állatkert veszélyeztetett fajokkal foglalkozó biológusa, Amy Coetsee szerint az eredmények reményt adnak, hogy elkötelezettséggel, kitartással és a kormány, az önkéntesek és a közösségek támogatásával fel lehet venni a küzdelmet a fajok kihalásával szemben.  A világ országai között Ausztráliában a legrosszabb az emlősök kihalási aránya a Természetvédelmi Világalap ausztráliai központja szerint.