Egy matematikusok által készített kutatás bebizonyította, fertőző a zene. Egy újonnan megjelent dalok letöltéséről felállított mintára ugyanis alkalmazható a fertőző betegségek, például a vírusok terjedésének előrejelzésére használt matematikai módszer.
Ha egy szóval kellene jellemezni a populáris zenét, valószínűleg a fülbemászó lenne az első szó, ami eszünkbe jutna. (Vagy az idegesítő, ha ön is egyike azoknak, akik utálják a mai popzenét. Nincs egyedül, ennek miértjéről ebben a cikkben írt az Index.) A fülbemászó angol megfelelője a catchy, mely a catch szóból, vagyis az elkapásból ered. És úgy tűnik, akárcsak egy fertőzést, a zenei ízlésünket is elkaphatják azok, akikkel érintkezünk.
Az Ontario állambeli McMaster Egyetem matematikai és statisztikai szakán végzett Dr. Dora Rosati vezetésével készített az egyetem tanulmányt, melyben arra keresték a választ, megjósolható-e egy adott zeneszám népszerűvé válása olyan matematikai eszközökkel, melyeket például a fertőző betegségek terjedésének meghatározására használnak. A kutatók a MixRadio, egy mára már nem működő online zenetár 1,4 milliárd egyedi letöltést számoló adatbázisát vették alapul, ebből választották ki az Egyesült Királyságban 2007 és 2014 között legtöbbször letöltött ezer dalt, melyet a SIR epidemiológiai modell alapján vizsgáltak.
A SIR az egyik legalapvetőbb módszer a fertőző betegségek szimulálására. Főként azokra a betegségekre használják, ahol nem alakul ki a gyógyulást követően egy életre szóló immunitás, így például vírusok terjedésének előrejelzésére is jó. A modellben jelen van mind a három csoport: S mint susceptible, vagyis fogékony; I mint infected, vagyis fertőzött; és R mint recovered, vagyis gyógyult.
Mint az az angol Királyi Természettudományos Társaság folyóiratában publikált tanulmányból kiderült, a populációs dinamikai modell tökéletesen használható a népszerű zenék terjedésének modellezésére is. Rosati szerint ebből következtethetünk arra, hogy a fertőző betegségek, vírusok terjedését befolyásoló társadalmi folyamatok vagy ezek analógiái hasonlóképpen működnek egy dal terjedése során is. Specifikusabban a populáris dalok és a vírusok is szociális interakciókon keresztül terjednek az emberek között.
Ugyanakkor fontos, hogy míg a betegségekhez fizikai kapcsolat kell, addig a zenék esetén ez nem szükséges. Elég, ha meghallunk egy barátunk által az Instagramra feltöltött videóban vagy sztoriban egy számunkra addig ismeretlen dalt, ami szimpatikus, rákeresünk, megtaláljuk, hallgatjuk
– magyarázta Rosati.
A felvetést az Imperial College London orvostudományi szaka epidemiológusának, Dr. Thomas Rawsonnak a nyilatkozata is megerősíti. A járványtani szakember a Guardian kérdésére elmondta, szerinte teljesen logikus Rosati indoklása. „Emberek kellenek ahhoz, hogy valami szájhagyomány útján terjedjen, hasonlóan ahhoz, ahogy a vírusok is emberről emberre haladva terjednek. Annyi a különbség, hogy a zene terjedésének több útja van” – mondta.
Rosati és csapata az alapvető szaporodási ráta (R0) mediánját is kiszámolta az elemzett dalok eltérő zenei stílusaihoz. Az R-szám azt jelenti, hogy átlagosan hány másodlagos esetet okoz egy tipikus egyedi fertőzött egy populációban, mely nem rendelkezik immunitással, vagy nem foganatosított a fertőzés megállítására szolgáló intézkedéseket. A kutatók megállapították, hogy a popzene nem került fel még a dobogóra sem a legnépszerűbb műfajok között. A dance (R0 = 2,8) és a metál (R0 = 3,7) után a popzene csak a negyedik (R0 = 35), a rock a harmadik (R0 = 129), a rap/hiphop a második (R0 = 310), az első helyen pedig hatalmas előnnyel az elektronikus zene szerepel (R0 = 3430). Ha az egyik legfertőzőbb betegséggel összevetjük a mérőszámot, kijön, hogy az elektronikus zene százkilencvenszer fertőzőbb, mint a kanyaró (R0 = 12–18).
Az eredményből nem lehet azonban egyértelműen levonni azt a következtetést, hogy többen hallgatnának elektronikus zenét, vagy szeretnék a műfajt, mint mondjuk a popzenét.
A hatalmas előnye az elektronikának a kutatók szerint abból eredhet, hogy a műfaj a modern kommunikációs csatornákon, így a streamingszolgáltatókon, közösségi oldalakon keresztül hódít igazán, ahol gyorsabban és pontosabban talál célba, míg a popzene – lévén mainstream műfaj – tradicionálisabb, passzív módon, például rádión, tévén keresztül ér el a tömegekhez, jóval lassabban.
„Ha akkor készítettük volna el ezt a kutatást, amikor a rádió volt az elsődleges zenei platform, valószínűleg a pop és a rock sokkal magasabb eredményt ért volna el” – magyarázta Roseti, hozzátéve, szinte biztos, hogy az olyan niche műfajok, mint az alternatív vagy az elektronika nem kerültek volna fel a listára, ugyanis nem lett volna esélyük bekerülni a rádióba, így az előadókat nem ismerték volna meg az emberek. Ezen a helyzeten a streaming- és közösségi platformok megjelenése hatalmasat lendített, ma már tehetség birtokában bárkiből lehet világsztár, ha van egy internetképes eszköze, és megtalálja saját közönségét. A TikTok, a Shazam és a Spotify például az elmúlt egy-két év alatt teljesen megkavarta a bevett gyakorlatokat a popzenében, erről itt meghallgatható egy részletes beszélgetés magyarul.
Ha a dalok népszerűvé válását valóban hasonló folyamatok vezérlik, mint a betegségek terjedését, az akár változást hozhat az új megjelenésekben is. Például olyan időszakokban adnak ki az előadók (illetve kiadóik) új single-t vagy kislemezt, amikor a matematika alapján a legnagyobb esélyük van a kiadás terjedésének fokozására. Emellett az epidemiológiában használt módszerek segítségével Rosati szerint előre jelezhetőek lehetnek olyan adatok is, hogy egyes emberek mennyi ideig fognak egy adott dalt hallgatni, hányan töltik is le ténylegesen, illetve mennyi ideig marad a szám a népszerűek között.