Száz évvel ezelőtt 1921. október 18-án szabadalmaztatta Charles Strite minnesotai szerelő a kétoldalú és időkapcsolóval felszerelt kenyérpirítót.
Annyira egyszerűnek, sőt a mindennapi élet részének tekintjük már, amikor reggel elkészítjük a pirítósunkat, ami azonban sokáig korántsem volt ilyen egyszerű. Az emberek a kenyér megjelenése után nem sokkal már tudatosan pirították azt, mert rájöttek, hogy így később romlik meg. Ekkor még ők is a bevált tábortüzes módszert alkalmazták, ahogy azt tesszük sokan ma is egy-egy szalonnasütés alkalmával.
Az igény régóta megvan az emberekben a pirított kenyérre, de olyan eszközök, melyek kifejezetten ilyen céllal jöttek létre csak az 1800-as évék jelentek meg. Egy skót feltaláló Alan MacMasters már 1893-ban előállt egy szerkezettel, ám ennek még megvoltak a gyermekbetegségei, többek között
gyakorta okozott tüzeket, mert a fűtőszálai megolvadtak.
Később 1909-ben a General Electric állt elő egy kereskedelmileg sikeres pirítóval, majd látva az igényt egyre több gyártó indult el ezen az úton. Előbb piacra dobták azokat a szerkezeteket melyek a kenyér mindkét oldalát megsütötték, végül az időzítést is be lehetett állítani a pirítók hőskorában.
A kenyérpirítók fejlődése és egy elégedetlen amerikai szerelő, Charles Strite kellet ahhoz, hogy elkészüljön a manapság is használt szerkezet. A férfi aki már nagyon unta, hogy a menzán folyton elégetik a pirítósát, ezért egy új, egy jobb és könnyen használható gépet alkotott, amit 1921. október 18-án levédetett.
Az ő pirítója egyszerre pirította a kenyér mindkét oldalát, és időkapcsolóval is felszerelte, sőt, a pirítás után kilőtte magából a kenyérszeleteket.
A találmány annyira sikeres lett, hogy 1925-re a Strite-kenyérpirítók millióit adták el.