A súlytalanság miatt fejbe tóduló agyvíz okozhatja, de a pontos okok még ismeretlenek.
Hosszú távon agykárosodást okozhat az űrbéli tartózkodás, állapította meg a Göteborgi Egyetem munkatársai által közölt friss kutatás. A világűr emberi szervezetre gyakorolt negatív hatásai közül eddig is ismert volt a gravitáció hiánya miatti izomtömeg-csökkenés és a csontsűrűség hanyatlása, a látás romlása vagy a bélflóra változása. Ezeket a hatásokat mind alaposan dokumentálták, viszont a szóban forgó tanulmány az első, ami az űrutazás agyra gyakorolt hatását vizsgálja.
A kutatók öt orosz űrhajóst vizsgáltak, akik átlagosan öt és fél hónapot töltöttek 400 kilométer magasságban a Föld körül, a Nemzetközi Űrállomáson. Az űrhajósoktól utazás előtt és után vett vért vizsgálva olyan biológiai jelzéseket kerestek, amik agykárosodásra utalhatnak: NFL, GFAP, tau és két különböző béta-amiloid fehérjét. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az öregedéssel és az idegsejtek sérülésével összefüggő proteinek szintje jelentősen emelkedett az űrutazást követően.
Ez az első eset, hogy vértesztek konkrétan igazolják az űrrepülés során fellépő agykárosodást. Ez további kivizsgálást igényel, mert meg kell előzni, ha a jövőben gyakoribbá válik az űrutazás
– fogalmazott a tanulmány egyik szerzője, Henrik Zetterberg professzor.
Hogy ezt elérjük, meg kell tudjuk, hogy mi okozza a károsodást. A súlytalanság, az agyi folyadék változása, a fellövés és a visszatérés okozta stressz, vagy valami más? Ehhez egy csomó vizsgálat itt, a Földön is elvégezhető
– tette hozzá.
Korábbi kutatások szerint az űrben megváltozik az agyvíz eloszlása, ami a fehérállomány átrendeződéséhez vezet. Ez azért történik, mert súlytalanságban több folyadék jut a fejbe. Annak oka, hogy a visszaérkező felvételeken az űrhajósok feje valóban kissé puffatagnak tűnik, az, hogy a fej felé tendál minden folyadék, mert a gravitáció nem húzza az alsó végtagok felé. A NASA és az ESA ezért dolgozik olyan megoldásokon, amik centrifugális erővel vagy az alsó végtagokon alkalmazott negatív nyomással tartják vissza a folyadékot.
Mindez persze elméleti megoldást jelent, mivel egyelőre nem igazolt, hogy kizárólag a súlytalanság okozza a vérből kimutatható sérüléseket.