Az eddigi feltételezések egy fél Eurázsia méretű területen mozogtak. Már tudjuk a helyet és az időt.
Az ember története egy jelentős részét lovon vagy mellette töltötte. A lovak átformálták a mezőgazdaságot, a hadviselést és a globális hatalmi egyensúlyt, de eddig nem tudtuk pontosan, hogy hol és mikor háziasították őket.
A Nature magazinban közölt tudományos cikkből kiderül, hogy egy kutatócsoport a lovak örökítőanyagát elemezve megállapította: a fontos esemény 4200 évvel ezelőtt következett be a mai Oroszország délnyugati területén. Az itt háziasított lovak pár évszázad alatt Eurázsia teljes területén megjelentek, és kiszorították a korábbi vadló-populációkat.
Az eddigi tippek valahol az Ibériai-félsziget és Kazahsztán közötti területen szóródtak.
Csak vitatták, vitatták és vitatták, de nem találták meg a döntő bizonyítékot
– mondta Ludovic Orlando, a toulouse-i Antropobiológiai és Genomikai Központ molekuláris archeológusa.
Orlando és kollégái 273 európai és ázsiai ló csontjait vizsgálták az elmúlt ötvenezer évből. Az idő túlnyomó részében vegyes vadló-populációk lakták a két kontinenst, de időszámításunk előtt 2000 évvel eltűnt a sokszínűség, és i. e. 1500-1000 körül Spanyolországtól Mongóliáig már mindenütt megjelentek azok a lovak, amelyeknek a közös őse egy ponto-kaszpi sztyeppén 4200 éve élt ló.
A Kaszpi-tengertől északra fekvő füves területen élt ló két, modern lovakra jellemző gént hordozott. A GSDMC nevű gén szelídebb magatartást, míg a ZFPM1 gén erősebb gerincet kölcsönzött az állatnak. A genetikai bizonyítékok alapján tehát kezdettől egy lovagolható, nyugodt temperamentumú állat kitenyésztése volt a cél.
A tanulmány cáfolja a korábbi eredményeket, amelyek szerint a lovak ötezer évvel ezelőtt keleti nomádokkal érkeztek Európába, megjelenésüket egy évezreddel későbbre teszi. Az említett kutatás az egykori botaji nép lakóhelyén, Kazahsztánban talált 5500 éves csontvázból indul ki, amelynek fogazatán zabla nyomait fedezték fel. A DNS-vizsgálat kimutatta, hogy ez egy Przsevalszkij-ló volt, ami a mai lovak ma is élő vad rokona.
A genetikai adatok egy robbanásszerű demográfiai változást mutatnak, amihez fogható nem volt az elmúlt százezer évben. Ez akkor volt, amikor átvettük az állat szaporodása feletti ellenőrzést, és elkezdtük csillagászati mennyiségben tenyészteni őket
– mutatott rá Orlando.
A tökéletes ló megjelenése ugyanakkor az emberi társadalmat is gyökeresen megváltoztatta, amiről a következő századokban megjelenő fogatépítés és a népek tömeges vándorlásának nyomai tanúskodnak.