A gyapjaslepkék és a szövőlepkék mérsékelt övi erdőkben ötévente visszatérő inváziója javítja a környékbeli tavak vízminőségét, ugyanakkor növeli a szén-dioxid-kibocsátásukat, állapította meg a Cambridge Egyetem Nature Communicationsben közölt kutatása.

A jelenség oka, hogy a hernyók olyan nagy számban jelennek meg, hogy a lombhullás a töredékére csökken; ezzel a rovarok beleszólnak a tápanyagok körforgásába.

Ezek a rovarok lényegében apró gépek, amelyek a szénben gazdag leveleket nitrogénben gazdag kakivá alakítják. A kaki pedig levelek helyett a tavakba kerül, ahol jelentősen megváltoztatja a víz kémiáját

– magyarázta Andrew Tanentzap professzor a SciTechNewsnak.

A poralakú hernyóürülék a vizekbe kerülve trágyaként működik, amely bizonyos mikrobák szaporodását elősegítve fokozott szén-dioxid-termelést okoz, miközben kiszorítja a szén-dioxidot fogyasztó algákat.

A cambridge-i kutatás szerint egy-egy invázió során a környező erdők lombbal fedett területe 22 százalékkal csökkent, miközben a közeli tavakban 112 százalékkal nőtt az oldott nitrogén és 27 százalékkal visszaesett a lekötött szén mennyisége. A hatás sokszorozottan mutatkozott a lombhullató erdőknél, mivel a hernyók ezekben nagyobb számban jelennek meg, mint a fenyvesekben. 

Az éghajlat melegedésével a lombfogyasztó lárvák inváziója is kezd északabbra tolódni. A kutatás során 32 évre visszamenőleg elemezték tizenkét kanadai tó és az azokat környező erdők adatait, így ez eddig a legnagyobb, a rovarinváziók környezeti hatásával foglalkozó tudományos munka.

Az elmúlt 26 év adatai szerint az északi féltekén vizsgált 266 tóban folyamatosan növekedett a biomasszában lekötött szén mennyisége. A folyamatot barnulásnak nevezik, és a klímaváltozástól a savas esőkön át az erdőpusztításig több tényező okozza. A lombfogyasztók inváziója gyakorlatilag egész évre való szénfelhalmozódást vált ki, miközben jelentősen javítja a vizek minőségét.

Elképesztő, hogy ezek a rovarok ilyen komoly hatással vannak a vízminőségre. A víz szempontjából ez jó, de a klíma szempontjából elég rossz – a klímamodellek ennek ellenére nem törődnek velük

– mutatott rá Sam Woodman, a kutatás szerzője.

(SciTechDaily)