A bálnák többször annyit esznek, mint képzeltük, ami alapvetően befolyásolja az óceánok élővilágát.
A sziláscetek a világ jelenleg élő legnagyobb élőlényei, olyan vízi emlősök, amelyek a szájukban található szarulemezek, a szilák segítségével szűrik ki a hatalmas kortyokban bekapott tengervízből a táplálékukat, az apró tengeri rákokat, vagyis krilleket.
A múlt század során a bálnavadászat bizonyos fajoknál 99 százalékkal csökkentette az egyedek számát, ezért mára nemzetközi védettséggel igyekeznek megakadályozni a az állatok kipusztulását.
A bálnák millióinak eltűnésével a krillek elszaporodására számítottak, ennek azonban az ellenkezőjét tapasztalták. A krillek száma tovább csökken, ami a tengeri madarakra, halakra és az egész ökoszisztémára jelentős hatással van. A Nature folyóiratban a héten közölt friss cikkből kiderül, hogy ennek oka a bálnaürülék eltűnése. A vastartalmú bálnaürülék komolyan hozzájárult a krillek táplálékát jelentő, egysejtű tengeri növények trágyázásához – ennek kiesése pedig csökkenti a biomasszában lekötött szén mennyiségét.
A jelenséget eddig azért nem értettük, mert téves fogalmaink voltak a sziláscetek által fogyasztott táplálék mennyiségéről. Korábban ugyanis ezt a levadászott állatok gyomortartalma, illetve a méretükből következő energiaigény és az ennek megfelelő anyagcsere kiszámításával próbálták megbecsülni.
Matthew Savoca, a Stanford Egyetem kaliforniai tengerkutató intézetének munkatársa kollégáival egzaktabb adatokhoz jutott a témáról, amihez néhány szenzorra és drónra volt szükségük.
A kutatók első körben megpróbálták megbecsülni, hogy egy sziláscet mennyi vizet kap be táplálkozás során, majd a becslést összevetették az adott terület vizeiben található krillek sűrűségével. Hét különböző bálnafaj 321 példányára tapadókoronggal szenzorokat erősítettek, amelyek segítségével az állatok mozgásából megállapítható volt, mikor táplálkoznak.
Az így keletkezett adathalmazból pontos képet tudtak alkotni a sziláscetek étkezési szokásairól, és az eredmény eléggé meglepő volt: a bálnák a korábbi becslések mintegy háromszorosát fogyasztották el. A 173 tonnás súlyt is elérő, legnagyobb földi állat, a kék bálna a kutatás szerint akár napi 16 tonna krillt is elfogyaszt, ami 10–20 millió kalóriát tartalmazhat, vagyis harmincezer gyorséttermi hamburgernek felel meg.
Az igazsághoz tartozik, hogy a bálnák nem esznek ennyit minden áldott nap, ugyanis költöző állatok lévén hatalmas távolságokat tesznek meg, miközben egy falatot sem esznek.
A sziláscetfélék fő élőhelyükön, az Antarktiszt övező vizeken 430 millió tonna krillt fogyaszthattak évente, mielőtt milliószám levadászták őket. A kutatók szerint ha a védettség alatt álló állatok populációja visszatérne a XX. század elejére jellemző szintre, azzal évi 215 millió tonna szén térne vissza a táplálékláncba, ami 170 millió személyautó kibocsátásával lenne egyenértékű.
A bálnák nem oldják meg a klímaváltozást. De a populációjuk újjáépítése egy apró darab, és sok ilyen kell, hogy a problémát megoldjuk
– mutatott rá Savoca.