A házi macskák túlélésében kiemelt szerepük van a gazdáknak.
Azt hiszi, hogy a macskáját csak a kaja érdekli, egyébként pedig tojik rá, mit csinál és merre van a gazdája? Bár a macskák viselkedése száz százalékban még kiismerhetetlen, egy japán kutatás bebizonyította, hogy négylábú barátaink nem tesznek arra, mi van velünk, akkor is figyelemmel kísérnek minket, amikor kikerülünk a látóterükből.
A kutatásban több macska vett részt a gazdájával, az eredmény pedig alátámasztja azt az elképzelést, hogy az állatok akkor is megtartják gazdáik mentális reprezentációját, ha nem látják az embereket. Ez az agyi folyamat pedig utat biztosíthat a magasabb szintű kognitív folyamatoknak, például az előre tervezéshez vagy a képzelethez.
Korábbi kutatásokból következtetni lehetett rá, hogy a macskák képesek megjegyezni az étel várható helyét, illetve gazdájuk hangját meghallva felkészülnek rá, hogy meg is lássák az embert. Ezt bizonyítandó Dr. Takagi Szaho, a Kiotói Egyetem kutatója kollégáival ötven házi macskát vizsgált. Az állatokat egy-egy olyan szobába engedték be, ahol kizárólag maguk voltak. Gazdáik a szobán kívülről hívogatták őket, a hangokhoz pedig egy, a macska számára ismeretlen ember is csatlakozott. Amíg a kísérletek ezen részei zajlottak, az állatokat kamerákkal megfigyelő kutatók szerint a macskák nem mutatták jelét meglepődésnek.
Amikor viszont a szoba átellenes felében elhelyezett hangszórón szólalt meg a gazdájuk hangja – mintha a szobába teleportálták volna –, a macskák fülének és fejének mozgásából megállapították a kutatók, hogy az állatok rendszerint összezavarodtak.
Dr. Takagi szerint ezzel sikerült bizonyítaniuk, hogy a macskák az agyukban feltérképezik gazdáik hangja alapján azok térbeli helyzetét. A kutatás részleteit a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban közölték.
Az eredmény nem meglepő, magyarázta Roger Tabor biológus, több, macskák viselkedését vizsgáló könyv írója és a BBC több ismeretterjesztő sorozatának vezetője. A magyar tévénézők például az Imádjuk a macskákat! című sorozatban láthatták. Tabor szerint a macskák túlélésében alapvető fontosságú, hogy látásuk mellett több érzékszervvel is pásztázzák és feltérképezzék környezetüket, ez alapján pedig agyukban képet alkossanak arról. Például így könnyebben meghatározhatják, hol találkozhatnak más állattal a területükön, vagy vadászat közben könnyebben megtalálják a zsákmányt. „Ha nem használnák az agyukat, honnan tudnák, mikor ugorjanak a magas fűben osonó egérre, amit ők sem látnak?” – teszi fel a kérdést Tabor. A házi macskák túlélésében ugyanolyan fontos a gazda szerepe biztonság és étel szempontjából, mint a szabadon élő négylábúak életben maradásához a vadászat és a más állatoktól való távolságtartás.
A kísérletet háromszor végezték el, a macskák gazdájának hangja mellett egyszer más macskák nyávogásának hangjával, egyszer pedig nem élő hangokkal, például elektromos eszközök hangjával, telefoncsörgéssel. A megfigyelt macskák reakciója azokra a hangokra teljesen közömbös volt, melyek nem a gazdájuktól származtak.
(Borítókép: Christopher Furlong / Getty Images)