Közel negyven év alatt 247 millióval csökkent az európai házi verebek egyedeinek száma, derült ki egy friss kutatásból, mely rámutat, hogy több más, a nyolcvanas években elterjedt madárfaj is jelentősen visszaszorult.
A brit RSPB (Királyi Társaság a Madarak Védelméért), a BirdLife International és a Cseh Ornitológus Társaság készített közös tanulmányt az európai országokban őshonos 445 madárfajból 378 egyedszámát vizsgálva, az 1980 és 2017 közé eső időszakban. Az adatokból kiderült: jóval kevesebb madár él ma, mint negyven évvel ezelőtt, a visszaesés 17–19 százalék közötti. 1980-hoz képest minden hatodik európai madár eltűnt a kontinensről, ez 600 millió költőt, összesen 900 millió egyedet jelent.
A legnagyobb veszteség a házi verebeket érte, ma 247 millió egyeddel él kevesebb, mint negyven éve, a teljes populáció fele eltűnt.
Az egykoron gyakori fajok közt tudott sárga billegetőből 97 millióval él ma kevesebb, seregélyből 75 millióval, mezei pacsirtából pedig 68 millióval. A házi verebek közeli rokonainak számító mezei verebekből 30 millióval van ma kevesebb.
A tanulmány szerint a változó mezőgazdasági és erdőgazdálkodási módszerek játszhatnak szerepet a populáció csökkenésében, például azzal, hogy bizonyos rovar- és gyomirtók és más növényvédő szerek használatával az ember elpusztítja a madarak természetes táplálékát. A mezőgazdasági változások azonban nem játszanak akkora szerepet a házi verebek életében, hisz ezek a madarak a városokban is gyakoriak. Esetükben a légszennyezettséget, a táplálék csökkenő mennyiségét és a különböző fertőzéseket, például a madármaláriát sejtik a faj egyedszámának drasztikus zuhanása mögött.
Bár hatalmas a veszteség, a vizsgált időszakban a 378 fajból 203-nál a populáció növekedését jegyezték fel. Ez összesen 340 millió madarat jelent, ám ezek kétharmada, 224 millió egyed nyolc fajból kerül ki: barátposzáták, csilpcsalpfüzikék, ökörszemek, fekete rigók, tengelicek, vörösbegyek, kék cinegék és örvös galambok.
Az említettek mellett 11 ragadozófaj is meg tudta duplázni állományát 1980 óta. Köztük a vándorsólyom, a rétihéja, az egerészölyv, a rétisas és a szirti sas is. Igaz, ezek a ragadozók ritkák, állományuk jóval szerényebb, mint például bármely verébféle, így a megduplázott egyedszám mellett sem él sok belőlük szabadon. A szakértők szerint a ragadozókat a fokozott védelem, a helyreállítási projektek és a káros peszticidek visszaszorulása segítette abban, hogy növeljék populációjukat, hasonló lépéseket szorgalmaznak a mezei madarak védelmében is.
A tanulmány készítői szerint az ENSZ jövő évi ülésén döntő fontosságú, hogy a biológiai sokféleség megőrzését segítő egyezmény központi téma legyen, hisz csak ezzel lehetséges megakadályozni hosszú távon a fajok kipusztulását, illetve valamennyire helyreállítani a megritkult populációt. Fiona Burns vezető kutató a Guardiannek elmondta, a klíma- és a természeti válság csak közösen kezelhető. Ehhez Burns szerint a környezetbarát mezőgazdasági területek arányának növelésére, fenntartható erdő- és halgazdálkodásra, a védett területek növelésére és a fajok védelmét biztosító intézkedések szigorítására van szükség.
(Borítókép: Házi veréb. Fotó: Arterra / Universal Images Group / Getty Images)