A betegségek nem abnormalitások, hanem normális reakciók egy abnormális gazdasági rendszerre – állítja Máté Gábor kanadai–magyar orvos.

Bizonyos karakterisztikák mellett az embereknek nagyobb esélyük van egyes betegségekre. A rák, az autoimmun betegségek, a szívbetegségek, a cukorbetegség vagy az olyan idegrendszeri betegségek, mint a sclerosis multiplex, nem véletlenek. Általánosságban meg lehet mondani, hogy milyen történések vezetnek hozzájuk.

Máté Gábor szerint az egyik ilyen kockázati tényező, ha az egyén elnyomja a szükségleteit, maga helyett a másikat, például a párját helyezi előtérbe. A második: a feladatai fontosabbak neki, mint saját maga. Nem ismeri magát, inkább annak alapján definiálja magát, amit csinál. Harmadik: elnyomja a felesleges haragját. Negyedik: felelősséget érez mások érzéseiért, és tart attól, hogy kiábrándít másokat, mondta el az orvos a Forbes magazinnak.

Hozzátette:

Ezek a karakterisztikák nagy stresszt jelentenek az egyénnek, elnyomja velük az immunrendszerét, ez pedig hosszú távon betegségek kialakulásához vezethet. Senki sem tudatosan csinálja, ezek gyerekkori minták, amiket akkor tanultuk, amikor nagyon kicsik voltunk.

A szerző szerint a traumák azonban bölcsességhez is vezethetnek.

A traumáink alapján meg tudjuk ismerni magunkat és a világot. De nem feltétlenül lesz igy. Sokan vannak, akit a trauma tejesen megsemmisít, lenyom, és függőségben vagy betegségben halnak meg, vagy depresszióval élnek. A végkimenetel attól függ, milyenfajta belátást tudunk szerezni magunknak, és hogy milyen segítséget kapunk.

Arról, hogy egy kórházi osztályon miért gyógyulnak meg egyesek varázslatos módon, annak ellenére, hogy az orvosok nem ezt jósolják, és miért halnak meg mások, akik felépülhettek volna, számos szakorvossal való konzultációt követően arra a következtetésre jutottak, hogy az általuk ismert emberek nem spontán gyógyultak meg.

Ők a betegségük alatt mind tettek valamit magukért. Vitaminokat szedtek, jógázni vagy meditálni kezdtek, spirituális kutatást folytattak. Ami azonban közös bennük, az az, hogy teljesen megváltoztatták az önmagukkal való kapcsolatukat. Megszabadultak az elnyomási kényszertől, felismerték, hogy kik ők, és elismerték a szükségleteiket.

Amikor trauma ér, elveszítjük kapcsolatunkat lényünk egészével. Amikor gyógyulunk, újra felfedezzük az egész lényünkkel.

Hozzá kell tennünk, hogy Máté szerint a trauma nem az, ami történik, hanem az, ami az egyénen belül zajlik a történtek hatására.

Az orvos szerint a stresszre való érzékenység már magzati korban megkezdődik. Ahogy elmondja,

az anya lelkiállapota már a terhesség alatt is befolyásolja a gyermek állapotát. A stresszhormonok ugyanis, az adrenalin és a kortizol az anyából átmennek a gyerekbe, és hatással vannak az agyára. Tudjuk, hogy a stresszes anyák gyermekeinek nagyobb esélyük lesz a figyelemhiányos zavarra vagy a függőségekre. És ez már az anyaméhben elkezdődik.

A szerzőnek meggyőződése, hogy a szerhasználat és az egyéb függőségek mindig öngyógyításként kezdődnek, csak aztán több problémát okoznak, mint az eredeti probléma. Elmondása szerint

a függőségeknek egy célja van, hogy ne érezzük a fájdalmainkat. A fő kérdés sohasem az, hogy miért függő valaki, hanem hogy miből fakad a fájdalma. A függőségből való kilábalás célja tehát az is, hogy megértsük és feldolgozzuk a fájdalmunkat. Máskülönben ha szakítunk az egyik addikcióval, jön helyette egy másik.

És a fő kérdés: hogyan lehet megszabadulni a traumáinktól?

Ha a megértés elég lenne a gyógyuláshoz, én lennék a világ legegészségesebb embere. De a múltunkat nemcsak intellektuálisan kell feldolgoznunk, hanem érzelmileg is, ami sokkal nehezebb és hosszabb folyamat. A megértést át kell hozni a testbe és a lélekbe. Át kell programoznunk az érzelmeinkhez való viszonyunkat.