Lassan egy évvel ezelőtt a Pfizer oltása lett az első lehetőség a koronavírus elleni igazán hatékony védekezésre – a távolságtartás és a maszkok viselése mellett –, nem sokkal később pedig megérkezett a Moderna vakcinája is. Az Index sorozatot indított, amelyben egymás után mutatja be a koronavírus elleni harcban bevetett vakcinákat. A harmadik részben az Astra-oltásról lesz szó.
Mi a véleménye az Astra elmúlt egy évéről? A kérdést sokszor megkapják az orvosok – még a napokban is. A szakszerű válaszban igyekszünk több szempontot is megvizsgálni, különös tekintettel a vakcinakeverésre. Sorozatunk első és második részében a Pfizer-, illetve a Moderna-vakcinát vettük górcső alá.
Az Oxfordi Egyetem és a brit–svéd multinacionális gyógyszergyártó együttműködése már a kezdetekben logikus ötletnek látszott. Kijelenthetjük, hogy helyzeti előnyben voltak, mivel az Oxford Egyetem már a Covid-pandémia előtt kifejlesztett egy védőoltást egy nagyon hasonló, a jelenlegi világjárványt okozó koronavírussal közeli rokonságban álló kórokozó ellen. Ez pedig a Közel-Keleten néhány éve nagy pánikot okozó koronavírus, a MERS okozója.
Az egyetem már ekkor kidolgozta a technológiát, amely vektorvírus alkalmazásán alakult, sőt magát a vektorvírust is már ekkor létrehozta, mellyel már évekkel ezelőtt meg is kezdődött a MERS-vakcina klinikai kipróbálása. Teljesen logikus volt hát a lépés, miszerint együttműködve egy kvázi hazai, hatalmas erőforrásokkal rendelkező gyógyszercéggel, a meglevő technológiát felhasználva bevessék azt az új koronavírus-változat ellen.
A koncepció – vagyis a vektorvírusok használata – leginkább a Janssen- és a Szputnyik V vakcinákhoz hasonlít, a vektor azonban ezektől különböző módon nem emberi, hanem csimpánzból származó adenovírus. Ennek több előnye is lehet. Egyrészt nincs ellene esetlegesen már meglévő immunitás, másfelől pedig emberi betegséget nem okoz.
A helyzeti előnyt azonban nem sikerült maradéktalanul kihasználni. A vakcinát a Pfizerhez képest kissé lemaradva, december 31-én hagyták jóvá Nagy-Britanniában, és ennél is később, január 29-én az Európai Unióban.
A jóváhagyás alapját szolgáló klinikai vizsgálatok is kissé talán csalódást keltettek, mivel a két fő konkurens, tehát a Pfizer és a Moderna védőoltásához képest az első adatok kisebb hatásosságot mutattak: a Nagy-Britanniában, Dél-Afrikában és Braziliában végzett vizsgálatok alapján az AstraZeneca vakcinája 70,4 százalékos hatásossággal előzte meg a tünetekkel járó koronavírus-fertőzést. Feltétlenül meg kell jegyezni azonban, hogy a két amerikai vakcina kipróbálása máshol zajlott. Nem lehet tehát feltétlenül összehasonlítani a brit, a dél-afrikai és a brazil adatokkal, mivel ezekben az országokban már a világjárvány viszonylag korai szakaszában is fokozottan fertőző vírusvariánsok alakultak ki.
Az AstraZeneca-oltás hatása tehát még mindig messze felülmúlta a gyógyszerhatóságok által elvárt ötvenszázalékos értéket, így hát jöhetett az oltási kampány. Ennek során, eleinte elsősorban Nagy-Britanniában, hatalmas lendülettel kezdődtek meg az oltások, több tízmillió dózis beadásával. A cég önkéntes vállalása révén, miszerint önköltségi áron, a konkurencia árainak töredékéért biztosítják a védőoltást minden érdeklődő számára, a harmadik világ országaiban is nagyon gyorsan elterjedt a vakcina. Így hát a kezdeti lemaradást sikerült gyorsan ledolgozni.
Elsőként talán az Oxfordi Egyetem munkatársainak jutott eszébe a különböző technológiával készült vakcinák keverése. Az oltási kampányok során már igen korán elkezdődött ugyanis az AstraZeneca-oltások más gyártók által előállított vakcinával történő mixelésének tanulmányozása. Ezek a vizsgától kivétel nélkül kiváló eredményeket hoztak, elsőként a Pfizer oltásával. Ezzel egy időben az oxfordi kutatók azt is megvizsgálták, hogy mi a hatása, ha az eredeti 4 hetes intervallum helyett később, 12 hét múlva adják be az oltás második dózisát. Ez a hipotézis is igazolást nyert, a vakcina védőhatása is nagyobb lett, és természetesen a hatás időtartama is kitolódott.
A vakcinával kapcsolatban először a vérrögképződés lehetősége merült fel. Emiatt átmenetileg több helyen alkalmazását fel is függesztették. Az európai uniós gyógyszerhatóság azonban védelmébe vette az oltást. Az esetek egyrészt rendkívül ritkán fordultak elő, másrészt a koronavírus-fertőzés maga is okoz vérrögképződést, méghozzá igen gyakran, és nemegyszer halálos kimenetellel. Ezt saját praxisomban jómagam is naponta tapasztalom. A kórházba kerülő koronavírus-fertőzötteket ezért laboratóriumi vizsgálatokkal szűrjük is vérrögképződés irányában. Az uniós gyógyszerhatóság állásfoglalása ezért változatlanul az, hogy a vakcina alkalmazásának előnyei messze meghaladják annak kockázatát. Bátorításképpen két prominens miniszterelnök, a brit Boris Johnson és a francia Jean Castex is ezzel az oltóanyaggal védte meg magát a fertőzéstől. Megjegyzendő, hogy hasonló esetekről az alapvetően hasonló elven működő Janssen-vakcina esetében is beszámoltak. A Vaxzevria ellenjavallt egy igen ritka betegség, a trombotikus trombocitopéniás purpura (TTP) esetén.
Az Európai Gyógyszerügynökség júniusban bejelentette, hogy az oltóanyag mellékhatásként kapillárisszivárgási szindrómát okozhat, ezért nem javasolja használatát azok számára, akiknél a jelenség már korábban is fellépett. A hágai székhelyű testület illetékes kockázatértékelő bizottsága (PRAC) hat olyan esetet vizsgált ki részletességgel, amiknél a cég Vaxzevria nevű oltóanyaga váltotta ki ezt az igen ritka tünetet, amely során a hajszálerekből folyadék szivárgott a testszövetekbe. A bejelentés idején
Összesen hat esetről volt szó, tehát több tízmillió beadott vakcina után.
A cikk szerzője allergológus és klinikai immunológus szakorvos, címzetes egyetemi tanár, napi szinten kezel koronavírus-fertőzött betegeket.
(Borítókép: Dan Kitwood / Getty Images)