Kiderült, hogy a zavaró ingereket nem tudjuk egyszerűen kizárni, az agy aktívan dolgozik az elnyomásukon.
Az ELKH Természettudományi Kutatóközpont (TTK) Agyi Képalkotó Központjának munkatársai azonosították azokat az agyi folyamatokat, amelyek a külvilágból érkező irreleváns, zavaró ingerek feldolgozásáért felelősek.
A kutatók nagy téri-időbeli felbontású multimodális képalkotó módszerek segítségével mutatták ki, hogy – a korábbi feltételezésekkel ellentétben –
az agyunk nem képes egyszerűen figyelmen kívül hagyni
azokat a külső zavaró ingereket, amelyek az emlékezetünkben aktuálisan tárolt vizuális információhoz hasonlók. A vizsgálatok során a kutatók igazolták, hogy az irreleváns ingerek zavaró hatásának tompítása aktív agyi folyamat, és egyúttal feltárták az ebben a folyamatban kiemelt szerepet játszó agyi hálózatot is. A kutatás eredményeit bemutató tanulmány az agyi képalkotás legrangosabb tudományos folyóiratában, a NeuroImage szaklapban jelent meg.
A korunk emberére nehezedő óriási mértékű ingeráradat miatt kiemelt jelentőségűvé vált az a képességünk, hogy minél hatékonyabban fókuszálni tudjuk agyunk véges információfeldolgozási erőforrásait. A vizsgált téma jelentőségét az is növeli, hogy ez a képesség sérül leginkább időskorban, valamint a figyelmi funkciókat érintő különböző neurokognitív fejlődési zavarok – mint például az ADHD – esetében. Az Agyi Képalkotó Központ munkatársai jelenlegi kutatásukban az aktuálisan végzett feladat szempontjából irreleváns, de külső jegyeik alapján az adott feladathoz nagyon hasonló ingerek agyi feldolgozásának folyamatait vizsgálták.
A vizsgálatba bevont személyek olyan vizuálismunkamemória-feladatot kaptak, amelyben arcokat és rácsozott mintázatokat kellett rövid időn keresztül fejben tartaniuk. A visszakérdezést megelőzően azonban az emlékezetben aktívan fenntartott képekhez nagyon hasonló, de a feladatvégzés szempontjából irreleváns képek jelentek meg a képernyőn. A kutatók a feladatvégzés alatt a legkorszerűbb elektroenkefalográfiai (EEG) és funkcionális mágnesesrezonancia-képalkotás (fMRI) módszerek segítségével vizsgálták e zavaró, irreleváns képek által kiváltott agyi aktivitást.
A kutatók a zavaró képekre egy korai, szelekciós negativitásként ismert EEG-komponens jelenlétét mutatták ki, ami arra enged következtetni, hogy az agyunk nem hagyja figyelmen kívül az irreleváns ingereket, amelyek az emlékezetben aktívan fenntartott vizuális információhoz hasonlók. Azt is kimutatták, hogy a zavaró ingerek által az emlékezeti információ tárolásában okozott romboló hatás erőssége attól függ, milyen hatékonyan sikerül szétválasztani a releváns és irreleváns információt. A kutatóknak elsőként
sikerült azonosítaniuk az ezen szétválasztási folyamat hátterét képező agyterületeket.
Ezek közül kiemelt szerepe van a homloklebeny egy specifikus régiójának, a gyrus frontalis inferior pars triangularis területnek, amely képes a látókérgi információfeldolgozás hatékony modulálására.
A kutatások egy további fontos eredménye, hogy egészséges és betegcsoportokban egyaránt jól mérhető képalkotó – fMRI- és EEG- – markereket szolgáltattak azon agyi folyamatok hatékonyságának jellemzésére, amelyek az irreleváns vizuális ingerek okozta zavaró hatás tompításáért felelősek.
(ELKH)
(Borítókép: Matthew Horwood / Getty Images)