Az alábbi írás a Polgári Platform civil szervezet által készített szakértői anyagok rövid, két részből álló összefoglalója a digitális kormányzás, szolgáltató állam témájában.
A 2021/2022-es választási kampányra eddig két dolog volt jellemző: végtelen egyszerűség és osztogatás. A Polgári Platform célja ehhez képest, hogy olyan programjavaslatot tegyen le a politika mindkét oldalának, amely a nemzeti költségvetés kiegyensúlyozása és a lehető legjobb minőségű, hatékony és átlátható, azaz korrupciómentesített állami működés megteremtéséről szól.
A digitalizáció a 2022 utáni kormányzás kihagyhatatlan része kell hogy legyen. Örömmel vettük észre, hogy az elmúlt hetekben a színpadra lépett ebben a kérdésben Magyarország egyik legismertebb vállalkozója is. A rövid, politikai szlogeneken és videóanyagokon túl hiánypótlónak érezzük azokat a háttér-, szakpolitikai és stratégiai anyagokat, amelyeket mi állíthattunk elő elsőként, és amelyekből most egy rövid összefoglalót publikálunk.
Szögezzük le az elején: az ügyet tartjuk fontosnak, amely nem lehet pártpolitika kérdése. Örülnénk, ha Magyarország digitalizációjának kérdésében konszenzus lenne a két nagy tábor között. Gondoljuk ezt azért, mert mi is ebben az országban élünk, és látjuk, hogy mind az állami szolgáltatások minőségében, mind a korrupció elleni harcban, így a nemzeti költségvetés kiadásainak csökkentésében óriási eredményeket lehet a digitális kormányzásra is összpontosító politikával elérni.
Versenyképes Magyarország a jól megtervezett digitális kormányzás és a polgárait szolgáló állam nélkül nem valósulhat meg.
Egyértelmű, hogy az ország technológiai fejlettsége lehetővé teszi a korszerű, ezáltal a mindennapi ügyintézést és bürokráciát egyszerűsítő megoldásokat.
Az Európai Bizottság 2020-as rangsorolása alapján az infrastrukturális fejlettséget tekintve Magyarország az uniós sorban a hetedik helyen volt, a 2021-es adatok alapján a 12. helyen áll, miközben a többi területen jelentős lemaradásban van (digitális készségek terén 23., digitális technológiák integráltságában 27., digitális közszolgáltatásokban 26.).
Más szempontból is van mit dicsérni és van mit kritizálni a jelenlegi kormány tevékenységében: az adó- és járulékbeszedés területén ez a kormány sokkal jobban teljesít, mint elődei, de a szolgáltatások területén messze elmarad attól, ahol ma a világ vezető országai tartanak. A szándék megvolt: az elmúlt tizenkét évben a három Orbán-kormány többtucatnyi programot készített, és végrehajtásukra is ígéretet tett, ám többségük csak program maradt, vagy hiányzik a programok kontrollja, a visszacsatolás. A digitális kormányzás során történő állami megrendelések pedig számos esetben váltak sajtóhírré, amelyekben a megrendelés korrupciógyanús oldala került előtérbe, és nem a szolgáltatás minősége.
2022 lehetőség arra, hogy a választásokat követően megalakuló kormány (legyen az bal- vagy jobboldali) vezetői tudatosan építsék fel a jó minőségű digitális szolgáltatásokat és az ehhez kapcsolódó, korrupciót kizáró nyílt és követhető technológiai eljárásokat. A XXI. századi Magyarország ezt érdemelné.
A digitális állam létrehozása téma az internet megjelenése óta. Az úgynevezett felforgató technológiák (disruptive technology) az állampolgárok és az üzleti élet mindennapi életét gyökeresen átalakítják. Az első EU-program 1994-ben (Bangemann-jelentés) túlnyomóan az infrastruktúrához való hozzáférés kiszélesítését hangsúlyozta. Az azóta elmúlt közel három évtized alatt az infrastruktúra rohamos fejlődése miatt nagyobb hangsúly került a kormányzatot érintő szolgáltatási területekre. Az OECD szabályozási javaslatai már 2014-ben is kiemelt figyelmet fordítottak a digitális kormányzás társadalmi hatásaira és kiaknázására.
Természetesen az Egyesült Államok vezető szerepet játszik a digitális kormányzás megvalósításában. Már 2012-ben életbe lépett az átfogó Digitális Kormányzati Stratégia (Digital Government Strategy), számos korábbi elnöki rendeletet magában foglalva. Ennek értelmében a szolgáltatásnyújtás racionalizálása és az ügyfélszolgálat javítása, az eredményes, hatékony és elszámoltatható kormányzati szolgáltatások, mindezek mellé a nyílt adatbázisok létrehozása a közszolgáltatások nyújtásának támogatására és a nyílt forráskódú technológiák alkalmazása került előtérbe.
A kormányzat fő fókuszában az állampolgároknak és üzleti szereplőknek nyújtott szolgáltatások egyszerűsítése állt és áll.
Érdemes megemlíteni, hogy egy másik földrészen és más politikai rendszerben a szingapúri kormány a könnyen hozzáférhető, könnyen használható, releváns és megbízható, online elérhető szolgáltatásokra, a zökkenőmentes és folyamatosan rendelkezésre álló digitális tranzakciókra, a digitálisan képzett közalkalmazotti támogató személyzetre helyezte a hangsúlyt. Szingapúrban folyamatosan ellenőrzik a digitalizáció sikerességét különböző mérőszámok alapján a felhasználói elégedettség, a kényelmi szolgáltatások (gyorsaság és közérthetőség), az állami tisztségviselők digitális ismeretei és az innováció szintjén. Ezek a mérések minden szempontból fontosak, de mindegyik közül a legkecsegtetőbb az, amely a költségvetési megtakarítás lehetőségét tárja fel.
Igen, jól értjük: gyorsabb, minőségibb, kényelmesebb szolgáltatások olcsóbban.
A digitális kormányzási elemek bevezetésével az Egyesült Királyság kormánya 2012-ben már évi 1,7-1,8 milliárd GBP-re becsült megtakarítást ért el. Mi tette ennyivel olcsóbbá az államot? Nézzük a legfontosabb lépéseket: online regisztráció és bejelentkezés a szavazásra (a lakosság a kezdetektől fogva 75 százaléknál nagyobb arányban használja ezt az online szolgáltatást), online vezetői engedély, gondozó/gondviselő regisztrációs rendszer digitalizálása, egyéni adóelőleg- és nyugdíjszámla-kezelés, személyi jövedelemadó állami kezelése és önellenőrzés lehetősége, vállalati adószámla elektronikus kezelése, e-útlevél-rendszer, vízumügyek – és folytathatnánk a sort olyan költségkímélő részletekig, mint a börtönlátogatás regisztrációs rendszerének korszerűsítése. Mindez kiegészült két másik elemmel: bevezették az úgynevezett egypontos azonosítási rendszert, amelyben szükségtelenné vált a különböző állami szakrendszerekben már korábban rögzített személyes adatok újbóli bevitele. Ezen túlmenően a minisztériumok digitális vezetési ismereteinek fejlesztésére is nagy hangsúlyt helyeztek.
A fentebb sorolt példákat ma már mind unión kívülinek lehet sajnos nevezni. Nézzük meg hát szűkebb közösségünket: a német elnökség deklarálta az elektronikus kormányzati célkitűzések aktualizált alapelveit, amelyet minden tagország megerősített azzal, hogy a kormányok vezetői aláírták a dokumentumot.
1) Az alapvető jogok és a demokratikus értékek érvényessége és tiszteletben tartása a digitális szférában.
2) Széles körű társadalmi részvétel és digitális befogadás a digitális világ alakítására.
3) Felhatalmazás és digitális írástudás, amely minden polgár számára lehetővé teszi, hogy részt vegyen a digitális világ történéseiben.
4) Bizalom és biztonság a digitális kormányzati interakciókban, amely minden állampolgár számára lehetővé teszi, hogy biztonságosan navigáljon a digitális világban, hitelesítse magát, és digitálisan azonosítható legyen az EU minden országában.
5) A digitális szuverenitás és interoperabilitás – amely biztosítja a polgárok és a közigazgatás számára, hogy megfelelő döntéshozatallal és önálló cselekvőképességgel rendelkezzenek a digitális térben.
6) Emberközpontú rendszerek és innovatív technológiák alkalmazása a közszférában, megerősítve a kormányzat úttörő szerepét a biztonságos és megbízható technológia tervezésében és kutatásában.
7) Rugalmas és fenntartható digitális társadalom, amely a Green Deal-megállapodással összhangban megőrzi természeti környezetünk és életünk alapjait, valamint digitális technológiákat használ az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságának továbbfejlesztésére.
Az EU-s szintű célok megvalósítását a következő évtizedre a digitálisiránytű-kezdeményezés képezi le, amelynek célkitűzéseit ez a táblázat mutatja meg:
És akkor most jöjjön a bezzegország. A digitális kormányzás–szolgáltató állam dimenziójában nincs olyan szakértő, aki ne említené meg Észtországot, teljes joggal. Az észt példa annyira erős, hogy a finnek is (meg a fél világ) hozzájuk mentek tanulni, majd össze is kapcsolták számos ponton egymás szolgáltatásait. Mi kellett hozzá?
Ezek közül melyikre nem vágyunk mi, magyarok?
Alapvető cél volt egy olyan nyílt adatcsereplatform létrehozása, amely a kezdetektől fogva lehetővé tette a kormányzati szervek mellett az üzleti szereplők számára is a szabályozott hozzáférést azon állampolgári adatokhoz, amelyekhez az érintett személy felhatalmazást adott.
Az észt kormány a gördülő tervezéshez tartotta magát (azaz a tapasztalatok alapján újra- és újratervezte a következő lépéseket). Elkerülték a kulcsrakész rendszerek megvásárlását.
Ezek egyrészt nagyon drágák (mind az infrastruktúra, mind a szoftverlicenszek okán), másrészt olyan technológiákon alapultak, amelyek sokszor már a bevezetés időpontjában elavultak. Ezért a megoldások létrehozásakor preferált volt a nyílt forráskódú szoftverek és a helyi észt fejlesztők bevonása, szigorúan piaci verseny alapján. Na és akkor figyeljünk újra a költségvetésre: az észt kormány számításai szerint nominálisan
a költségek csökkenése évente a GDP két százalékát érte el.
Ahogy a britek esetében, itt is lehetőség kínálkozott a pénz máshová csoportosítására, például az egészségügybe vagy az oktatásba.
Ha ide kattint, megtudhatja, melyek a digitális kormányzati szolgáltatási területek Észtországban.
A digitális kormányzás EU-s munkálataiban a magyar kormány szakemberei is részt vettek. 2014 februárjában elfogadták az infokommunikációs szektor fejlesztési stratégiáját (2014–2020 v7.0). A megvalósítás sikerességének 2014-ben meghatározott célrendszere a teljesség igénye nélkül:
A célkitűzéseket aktualizálni kellett, amire 2020-ban került sor. Az aktualizált dokumentum, amely a Nemzeti Digitalizációs Stratégia – NDS címet viseli, megtartotta és továbbviszi a 2014-es struktúrát. A dokumentum tartalmazza a korábbi időszak eredményeinek elemzését is. Nagy vonalakban a következő megállapítások tehetők:
A pandémiás helyzet természetesen hatással van a mindennapi szokások átalakulására. Mind az aktív, mind az inaktív korú lakosság körében kézzelfogható volt a digitális kommunikációs, távmunka- és távoktatási eszközök használatának felfutása. Azonban mindez kevéssé kötődött a korábban végrehajtott állami programokhoz, a pozitív hatás inkább az ezen eszközök gyártóinak és az oktatási rendszerben dolgozók önkéntes tartalomfejlesztésének köszönhető. Például a 2016-ban bejelentett digitáliskompetencia-fejlesztésre fordítható 35 milliárd forint forrásból indított projektek nem hoztak olyan eredményt, amelyet a pandémiás helyzetben az alapfokú vagy középiskolai távoktatásban érdemben fel lehetetett volna használni.
Hazánk a digitális gazdaságot mérő mutatók tekintetében a leggyengébb tagállamok között szerepel az EU 2021-es DESI-jelentése szerint.
Pedig ezen a területen számos olyan uniós forrásból támogatott gazdaságfejlesztési program indult, amely a kkv-k digitalizálását szándékozott elősegíteni. A források felhasználásával kapcsolatban azonban érdemes megemlíteni, hogy azon kedvezményezett cégek esetében, ahol a digitalizáció a hatékonyság növelésével megtérül, a cégek elemi érdeke, hogy akár saját forrásból is (vagy strukturált finanszírozással) megvalósítsák azokat. A forrásszűkében lévő és külső finanszírozási lehetőségeiben korlátozott, de egyébként fejlődő és jól működő kkv-k számára e programok érdemi fejlesztési lehetőséget biztosítottak. Az uniós stratégia egyik célkitűzése alapján nagy hangsúlyt kellene kapnia a rugalmas, felhőalapú SAAS- (Software As A Service) szolgáltatásoknak, amelyeknek nagyon alacsony az infrastruktúraberuházás-igényük. A tapasztalatok alapján azonban jelentős mennyiségű volt az olyan hazai projektek és kedvezményezettek száma, ahol infrastruktúra-beruházás támogatása történt. Azaz az állam egy elavult struktúra kiépítését ösztönözte.
Általános üzleti tapasztalat, hogy a gazdaságfejlesztési programokban való pályáztatás folyamata
formálisan ugyan a publikált eljárásrend szerint történt,
azonban a pályázatok sikeressége leginkább a megfelelő pályázatíró és kivitelezési partneri rendszeren, valamint a személyekhez kötődő ismereti hálón múlt.
A szerző szociológus, a Polgári Platform civil szervezet alapítója. A Polgári Platform korábban a magas választási részvétel és a rasszizmusmentes sport ügyében folytatott kampányokat.
(Borítókép: Számítógépek egy iskolában. Fotó: Ujvári Sándor / MTI)