Delta, omikron vagy még újabb? A teszt megmutatja, melyik vírust semlegesítik az antitestek.
Az amerikai Duke Egyetem orvosmérnökei olyan tesztet fejlesztettek, amivel kimutatható, hogy egy páciens antitestjei milyen hatékonyak a Covid–19 különböző variánsai, például a delta vagy az új omikron ellen. A Science Advances decemberi számában bemutatott eszközzel megállapítható, hogy mennyire védett valaki a környezetében előforduló válfajjal szemben, vagy hogy milyen antitestgyógyszert érdemes alkalmazni nála.
Jelenleg nincs gyorstesztünk a variánsokra, sem arra, hogy melyik van jelenleg egy adott személyben, sem arra, hogy a meglévő antitestek hatásosak-e
– mondja Cameron Wolfe, a Duke orvosi karának professzora.
Az egyik nem szűnő félelem, hogy egyre több és több embert beoltunk, aztán megjelenik egy variáns, ami képes radikálisan kikerülni a vakcinák által kiváltott antitestvédelmet. Ha ez a félelem valóra válik – ha az omikronról kiderül, hogy tényleg ez a legrosszabb forgatókönyv –, hogyan tudjuk meg időben?
– tette hozzá.
Ellátásban használható antitest- és biomarkertesztek fejlesztése közben jöttünk rá, hogy hasznos lenne, ha kimutathatnánk, hogy az antitestek mennyire tudják semlegesíteni az egyes variánsokat, szóval eköré építettünk egy tesztet. Mindössze egy-két hétbe telt beilleszteni a delta-variánst, és könnyen kiterjeszthetjük az omikronra is, csak a tüskefehérjére van hozzá szükség, aminek előállításán világszerte és itt a Duke-on is sokan dolgoznak
– mondta Ashutosh Chilkoti professzor, a fejlesztést végző laboratórium vezetője. Az új teszt a CoVariant-SCAN nevet kapta.
A teszt lelke egy különleges tapadásgátlós polimerfesték, ami megakadályozza, hogy nedves állapotban a kívánt biomarkereken kívül más anyagok is a felületére tapadjanak. Ennek segítségével különböző molekuláris csapdákat nyomtathatnak a vizsgálóeszköz különböző részeire, hogy többféle biológiai anyagot kimutathassanak egyszerre.
A tesztre fluoreszkáló emberi ACE2-proteint és a Covid–19-variánsok tüskeproteinjeit nyomtatják. A vírus működésének alapja, hogy a felszínén található tüskefehérjék az emberi sejtek felszínén található ACE2-fehérjékhez kapcsolódva törnek be a sejtbe. A vizsgálat során mindez fordítva történik: a fluoreszkálóvá tett ACE2-fehérjék úsznak a helyszínre, és
ahol kapcsolódnak a tüskefehérjékhez, világítani kezd a teszt.
Mindez azonban nem történik meg, ha az antitestek előbb semlegesítik a tüskefehérjéket, tehát a nem világító indikátor működő immunvédelmet jelez. A különböző vírusváltozatok tüskefehérjéinek nyomtatásával így megállapítható, hogy melyik ellen képes védekezni a szervezet.
A kutatók az új módszerrel tesztelték a Regeneron antitestgyógyszerét, fertőzöttek és nem fertőzött oltottak antitestjeit is.
A kipróbálás során az eredmények nagyrészt azt mutatták, ami a szakirodalom szerint várható volt. Ebben az esetben jó jel, hogy nem találtunk semmi újat, mert ez azt jelenti, hogy a teszt ugyanolyan jól működik, mint a jelenlegi módszerek
– magyarázta Chilkoti laboratóriumának munkatársa, Jake Heggestad PhD-hallgató.
Hasonló vizsgálati eredményekhez élő vírus tenyésztésére, különlegesen biztonságos laborra és 24 órára van szükség, míg a CoVariant-SCAN akár 15 perc alatt eredményt ad. Heggestad és Chilkoti jelenleg a vizsgálati módszer egyszerűen gyártható mikrofluidikai csippé fejlesztésén dolgozik.
Nagyon szeretnénk valós időben látni a újonnan felbukkant variánsokat és tudni, hogy kinek van még működő immunitása ezek ellen. Emellett ez egy olyan technika lehetne, amivel gyorsan megállapítható, hogy melyik antitestgyógyszert érdemes a betegnél alkalmazni egy új variáns esetében. Jelenleg nincs valós időben ilyen ismeretünk, csak a többhetes járványügyi statisztikai adatokat látjuk. De fordítottan is működhet, előre tudhatnánk, hogy egy adott személy rendelkezik-e elegendő védettséggel, amikor egy új variáns által érintett helyre utazik. A CoVariant-SCAN ezeket a forgatókönyveket mind válóra válthatja
– mutatott rá Wolfe.