Hatalmas kettős csillagrendszer körül keringő szuper-Jupiterre bukkantak. A valaha felfedezett egyik legnagyobb planéta óriási távolságban kering a két csillag körül, amelyeknek együttes tömege akár a Nap tízszerese is lehet – írja az MTI.
A felfedezés rávilágít arra, hogy az exobolygók jóval nagyobb tömegű csillagrendszerekben is előfordulhatnak, mint azt eddig feltételezték, ami megdönti a bolygóképződés eddigi elméletét.
A b Cen (AB)b nevű bolygó a Földtől mintegy 325 fényévnyi távolságra van a b Centauri rendszerben, amelyben két nap kering egymás körül. Mindkét csillag nagyobb tömegű, mint bármely eddig felfedezett csillag, melynek bolygója is van. A megfigyelések eddig arra utaltak, hogy óriásbolygók nagyon ritkán vagy sohasem fordulnak elő három naptömegnél nagyobb tömegű csillagok közelében. A b Centauri csillagainak össztömege azonban a Nap tömegének legalább hatszorosa.
A kettős csillagrendszer nagyobbik tagjának tömege a Nap tömegének akár hatszorosa is lehet, és több mint háromszor olyan forró, miközben hatalmas mennyiségben bocsát ki ultraibolya és röntgensugárzást. Ez egy úgynevezett B színképtípusú, tehát nagyon fényes, kék csillag. Kozmikus mértékben nézve nagyon fiatal, mintegy 15 millió éves.
A kisebbik csillagról jóval kevesebb információ van. A becslések szerint tömege valahol a Nap tömegének egytizede és négyszerese közötti skálán lehet. A két csillag egymáshoz viszonylag közel kering, a Nap és a Föld távolságán belül.
A csillagrendszer szabad szemmel is látható a Földről a Kentaur csillagképben.
A gázóriás összetételében látszólag hasonlatos a Jupiterhez, de tömege 11-szer nagyobb, ezzel az úgynevezett szuper-Jupiterek kategóriájába tartozik. A bolygók ezen osztálya túlszárnyalja tömegében a Naprendszer legnagyobb bolygójáét.
A Jupiternél tízszer nagyobb tömegű exobolygó anyacsillagától való távolsága a Nap–Jupiter távolságának százszorosa, a Nap–Föld távolságának 560-szorosa.
Ez lehet az eddig felfedezett legnagyobb keringési pálya Kaitlin Kratter amerikai csillagász szerint. Ez a központi csillagpártól való nagy távolság lehet a bolygó túlélésének titka – olvasható az Európai Űrügynökség (ESO) szerdai közleményében.
Elképzelhető, hogy a bolygó máshol alakult ki, és csak később került mostani helyére. A gázóriás keringési pályája ugyanakkor inkább arra utal, hogy mai pozíciójának közelében keletkezett, talán egy gázból és porból álló korongban gravitációs összeomlás eredményeként. A felfedezést a Zürichi Egyetem és Zürichi Műszaki Egyetem tudósait is magába foglaló nemzetközi kutatócsoport az ESO Chilében működő Nagyon Nagy Teleszkópján lévő Sphere műszer segítségével tették.