A Magyarországon maradó fehér gólyák nem szorulnak emberi segítségre, etetésre, befogásuk és meleg helyen történő átteleltetésük felesleges - közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Mindig van néhány átlagostól eltérű viselkedésű egyed, de köszönik, jól vannak, csak nem akarnak kockáztatni.
Magyarországon 2004/2005 óta telel át rendszeresen néhány fehér gólya. Ezek a madarak a megfigyelési adatok szerint nem egészségi okból, hanem a természetes alkalmazkodási viselkedés részeként maradnak itthon a vonulás helyett – olvasható az MME közleményében, amelyet az MTI-nek juttattak el. Az ilyen próbálkozás alapvető alkalmazkodási, evolúciós stratégia, mindig vannak az átlagostól eltérő viselkedésű egyedek.
Ezek kedvezőtlen körülmények között elpusztulnak, de ha változik a környezet, mint napjainkban a klímaváltozás hatására, akkor életben maradnak, szaporodni tudnak, és utódaiknak is átadják viselkedési sajátosságaikat
– írja az egyesület. Emlékeztetnek arra, hogy az egyedek eltérő stratégiája, az afrikai madárfajok északra látogató és életben maradó egyedei tették lehetővé Európa élhetővé váló területeinek benépesítését a legutóbbi jégkorszak mintegy 10 ezer évvel ezelőtti lezárulása után. A napjainkban ismert madárvonulási rendszer is ekkor alakult ki, és a ma elfogadott géncentrumelmélet szerint a madarak ugyanazon az útvonalon haladnak és ugyanoda érkeznek, ahová az őseik.
Ez az oka annak, hogy Magyarország mai fészkelőmadár-állományának jelentős része, így a fehér gólya is, még mindig olyan afrikai fajnak tekinthető, amely csak költeni jár hozzánk.
Az áttelelő fehér gólyák viselkedésének magyarázata az lehet, hogy egyes példányok kevésbé kockázatosnak érzik az itthon maradást, mint az oda-vissza akár 20 ezer kilométeres, hosszú távú vonulást. A gólyák esetében ezt segíti, hogy rendkívül változatos táplálkozású madarak, elsősorban rovarokat esznek, de férgeket, pajorokat, halakat, kétéltűeket, kígyókat, békákat, kisrágcsálókat, a talajon talált énekesmadár-tojásokat és -fiókákat is fogyasztanak. Ezért, amikor a vizek befagynak és a rovarok sem mozognak, az áttelelő példányok a téli álmot nem alvó egereken, pockokon élnek, melyekre a szántókon, gyepeken vadásznak.
A tarlókon, belterületi füves területeken, parkolóban sétálgató gólyák egészségi állapotáról az MME tanácsa szerint a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség vagy ennek hiánya adhat. Ez úgy ellenőrizhető, ha a madár felé indulva felrepülésre késztetjük. Amennyiben a gólya tud repülni, – ezt jelzi, ha a madarat a tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában állva látjuk – akkor minden rendben van, és az állat nem szorul mentésre.
Fontos, hogy a madarak nem azért vándorolnak, mert fáznak, hiszen a létező legjobb természetes hőszigetelő anyag, tollazat borítja a testüket.
A vonulás kiváltó oka 10 ezer évvel ezelőtt az volt, hogy telente nem jut nekik elég táplálék.
Az itthon maradó fehér gólyák között egyre több lehet az olyan madár, amely sikeresen túlélt legalább egy áttelelést. Ez azért fontos, mert ezek a madarak a sikeres és egyre finomodó túlélési stratégia birtokában vághatnak bele a következő áttelelési kalandba – fogalmaznak az MME közleményében.
(Borítókép: Telelő gólya Jászberényben . Fotó: H. Szabó Sándor / MTI )