Túlzottan egyformák vagyunk, lehet, hogy kihalási adósság terhel minket.
A környezet pusztulása, a genetikai sokszínűség hiánya és a csökkenő termékenység az emberi faj teljes összeomlásához vezethet – állítja a Scientific American hasábjain közölt véleménycikkében Henry Gee paleontológus, a Nature szerkesztője.
A hatvanas évek közepén az embereket az atomháború lehetősége mellett leginkább a népesség példátlan tempójú növekedése nyomasztotta. Fél évszázaddal később tudjuk, hogy megduplázódott a Föld népessége, és többen élnek viszonylagos jólétben és kényelemben, mint valaha is gondoltuk volna. Gee arra hívja fel a figyelmet, hogy a XXI. század közepén várhatóan mindenütt, a szegényebb országokban is a reprodukciós szint alá csökken a születések száma. 2100-ra várhatóan a jelenleginél is kevesebb ember él majd a Földön. Hamarosan tehát nem a túlnépesedés, hanem a népességcsökkenés lesz a probléma.
A paleontológus rámutatott, hogy a leletek alapján a Homo sapiens mintegy 315 ezer éve van jelen a Földön. Ez idő túlnyomó részében nagyon ritka élőlénynek számított. Annyira ritka volt, hogy talán többször is közel került a kihaláshoz. Az emberek tehát nagyon kis csoportból duzzadtak milliárdos populációvá, ami azt jelenti, hogy túlzottan egyformák vagyunk. Egy vadon élő csimpánzcsapatban nagyobb a genetikai változatosság, mint az egész emberiségben, ami nagyon nem előnyös a túlélési esélyek szempontjából.
Ráadásul az emberi hímivarsejtek minősége ismeretlen okokból évtizedek óta drámaian romlik és csökkenő termékenységet eredményez. Ennek potenciális oka a környezeti ártalmakban és szennyezésben kereshető, vagy okozhatja a nagy népsűrűség okozta stressz, esetleg mindkettő.
Henry Gee szerint a hanyatlásnak gazdasági okai is vannak. A gazdasági növekedés folyamatos, de a források végesek. Az emberiség a bolygó jelenlegi produktivitásának 25-40 százalékát szakítja ki saját céljaira. Az emberek hosszabban és többet dolgoznak, mint elődeik ugyanazért az életszínvonalért, miközben egyre több bizonyíték mutatja, hogy az elmúlt húsz évben valójában stagnált vagy csökkent a produktivitás. Ehhez hozzáadódik, hogy a nők emancipációja és az alacsonyabb csecsemőhalandóság kevesebb gyerek vállalásához vezet.
A tudós szerint az emberiséget fenyegető leggonoszabb jelenség az úgynevezett kihalási adósság. Ez azt jelenti, hogy minden állatfaj előbb-utóbb kihal az élőhely elvesztésének késleltetett következményeként, de egy ideig még egyedeik élnek. A kihalási adósság azoknál a fajoknál a legjelentősebb, amelyek uralkodnak egy adott élőhelyen – szemben azokkal a fajokkal, amelyek könnyebben váltanak vagy vándorolnak.
Az emberiség élőhelye az egész bolygó, amelynek biológiai produktivitását a fent említett módon közel felerészben kisajátítja. Ez az élőhely közben fokozatosan pusztul, emiatt Gee szerint lehetséges, hogy „az ember halálra ítélt faj”.
Lassú hanyatlás helyett sokkal valószínűbb, hogy gyors összeomlás lesz ennek a következménye, a szerző szerint éppen ezért fontos, hogy már most elkezdjünk foglalkozni a kérdéssel.