A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben is felfedezték a skarlát bikapók és a sárgafejű bikapók jelenlétét a Bükkben, számolt be róla a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága. A hír azért különleges, mivel ezek a pókok hazánkban csak néhány, speciális élőhelyi körülményekkel rendelkező vidéken fordulnak elő.

Mindkét faj csak a meleg, száraz mikroklímájú, speciális növényzeti elrendezéssel borított helyeken képes megélni, hazánkban száraz, napsütötte részeken vannak jelen, például sziklagyepeken, laza és homokos talajon kialakult gyepeken, ritkás cserjésekkel tarkított erdőszegélyeken. A középhegységek, az alföld és a dombvidékek egyaránt jók a pókoknak, ha teljesülnek az előbb felsorolt kritériumok, Magyarországon foltszerűen találni belőlük.

A Bükkben felfedezett állatok közül a skarlát bikapók (Eresus kollari) Európán kívül Közép-Ázsiában él még, a sárgafejű bikapók (Eresus moravicus) viszont csak Közép-Európában, Csehország, Szlovákia, Ausztria, Magyarország, Szerbia és Albánia területén van jelen.

A bikapókok nevüket onnan kapták, hogy a bikák viselkedésére emlékeztető módon a hím pókok veszély esetén megemelik potrohukat, ezzel próbálva nagyobbnak és félelmetesnek tűnni. A bikákkal ellentétben a bikapókok azonban nem növényevők, hanem ragadozók. Áldozataikat – főként nagy méretű ízeltlábúakat – a pókok a maguk ásta néhány centiméter mély aknában ejtik csapdába, majd marással bénítják meg őket. Az aknákat a nőstények vájják, a kóborló-vadászó életmódot folytató hímek ősszel és tavasszal csak a párzásra veszik igénybe ezeket a vájatokat.

A párzást követően egy ideig együtt él a hím és a nőstény, az ivadékokról azonban a nőstény gondoskodik, szó szerint haláláig, ugyanis a gondozás végén elpusztul, testét pedig az utódok elfogyasztják.

Hazánkban mindkét bikapókfaj védett, természetvédelmi értékük 5000 forint.

(Borítókép: Skarlát bikapók. Fotó: Andia / Universal Images Group / Getty Images)