Johann Ludwig Heinrich Julius Schliemann a mecklenburgi Neubukowban látta meg a napvilágot. Evangélikus lelkész apja keltette fel érdeklődését a történelem és a görög mitológia iránt, ismertette meg vele az Iliász és az Odüsszeia világát, és Schliemann már hétévesen elhatározta, hogy egy nap megtalálja Tróját.

Anyját kilencévesen vesztette el, apját sikkasztással vádolták meg, és szegénységük miatt tanulmányait korán félbe kellett hagynia. Volt fűszeressegéd, hajótörést szenvedett tengerész, tisztviselő, könyvelő, majd kereskedelmi cégek képviselője Szentpéterváron, ahol idővel saját céget alapított. 1851-ben a kaliforniai aranyláz idején meggazdagodott bátyja örökségéből Sacramentóban bankot alapított, és ügyes spekulációk révén fél év után dollármilliomosnak mondhatta magát.

A nyelvek iránt különös tehetséget mutató Schliemann – saját állítása szerint hat hét alatt bármilyen nyelvet megtanult – tucatnyi nyelven beszélt, a német mellett angolul, franciául, hollandul, spanyolul, portugálul, svédül, lengyelül, oroszul, arabul, törökül, latinul, arabul és görögül is.

Harminchat évesen eladta üzleti érdekeltségeit és Athénban telepedett le, hogy életét a Homérosz által leírt mitikus helyek felkutatásának szentelje. A görög költő eposzait ekkoriban legjobb esetben is tanmesének tartották, amelyeknek a valósághoz semmi közük sincs – egyedül Schliemann volt más véleményen. Hogy bebizonyíthassa igazát, bejárta a világot, régészetet tanult Párizsban, Homérosz leírásait követve aprólékosan vizsgálta a homéroszi eposzok helyszíneit. 1869-ben az Ithaka, a Peloponnészosz és Trója címmel írt könyvében előállt elméletével, hogy Trója nem a Dardanellák bejáratánál fekvő Pinarbasi helyén volt, ahol addigra már többen is ásattak, hanem attól északabbra, Hisarlik dombján.

A helyszínen 1871-ben kezdett - akkor még engedély híján - komolyan ásatni, és hamarosan kilenc egymás alatt fekvő település maradványaira bukkant. Az amatőr régész a homéroszi Tróját a második legidősebbnek vélte, a többi rétegen egyszerűen áthatolt, helyrehozhatatlan károkat okozva. 1873 májusában már csalódottan be akarta fejezni a munkát, amikor aranyból és ezüstből készült tárgyak tömegére bukkant. A Priamosz kincseinek elnevezett leletet kicsempészte az országból, ezért a török kormány súlyos pénzbüntetésre ítélte (a műkincsek ma a moszkvai Puskin Múzeumban láthatók.) Felfedezésének eleinte nem adtak hitelt, ám további ásatásai meggyőzték a tudományos közvéleményt. Ma már úgy tartják, a „valódi” Trója a 7. számú réteg volt, amelyet 1250 körül (tehát a homéroszi háborúk feltételezett időpontjában) pusztított el tűzvész.

Schliemann 1876-ban Mükénében, az Oroszlános-kapu közelében, majd a fellegváron belül kezdett ásatásokat. Szerencséje most sem hagyta cserben: öt sírra bukkant, amelyekben 16 ember maradványai feküdtek a trójainál is látványosabb kincsekkel borítva, a felbecsülhetetlen értékű aranytárgyak közül a leghíresebb az Agamemnón-maszk. Bár a sírok 400 évvel korábbiak voltak, mint ő feltételezte, a munkáról közölt, és a Times című londoni lapban megjelent tudósításai világhírt hoztak neki.

Schliemann tárta fel Tirünsz fellegvárát, a mükénéi kultúra másik központját is. Ekkor sejtette meg, hogy Krétán is létezett egy magaskultúra, de itt már nem kezdett ásatásba, elszalasztotta a nagy lehetőséget. Trója megtalálója 1890. december 26-án Nápolyban halt meg, holttestét barátai Athénba vitték és ott temették el.

Schliemann kutatásai teljesen megváltoztatták az ókorról alkotott képet, könyvei és cikkei elsőként népszerűsítették a régészetet, felfedezései izgalomban tartották a közvéleményt. Ő vette először figyelembe az irodalmi, írásos dokumentumokat, és kialakította a régészeti terepmunka gyakorlati módszertanát. Ugyanakkor „az ásó dilettánsaként” felmérhetetlen károkat is okozott szakszerűtlen tevékenységével, sok olyan leletet megsemmisített, amelyet nem tartott fontosnak. De hibái és kudarcai is pozitív eredményt hoztak: a trójai rétegek tönkretételének tanulságai késztették a régészeket a korábbinál sokkal körültekintőbb ásatásokra.

(via MTI)