A Naprendszer az űr egy lokális buboréknak nevezett kifejezetten üres régiójának kellős közepén lebeg. Ezen a környéken nem született új csillag az elmúlt 14 millió évben, csak a buborék határán feltorlódó sűrűbb anyagot tartalmazó térben. A környéken található csillagok mind a buborék kialakulása előttről maradtak, ilyen a Nap is.

A lokális buborék létezését a 70-es évek óta ismerjük. A Harvard & Smithsonian asztrofizikai központ (CfA) Nature-ben közölt friss tanulmányából most az is kiderült, hogy milyen gyorsan tágul és mi hozta létre.

A közeli fiatal csillagok múltbeli mozgását lekövetve rekonstruáltuk a galaktikus környezetünk történelmét

– mondta Catherine Zucker, a CfA NASA Hubble ösztöndíjas kutatója.

Hatalmas szupernóva-robbanások egyre táguló lökéshullámot hoztak létre, ami lokális buborék felszínén sűrű csillagközi gázból és porból álló héjat hozott létre

– tette hozzá.

A kutatók az európai űrügynökség Gaia űrobszervatóriumának adatai alapján háromdimenziós térképet készítettek a buborék határán található csillagképző régiókról és azok mozgásáról. Ez alapján megállapították, hogy a héjnak tekintett lökéshullám jelenleg másodpercenként 6,4 kilométeres sebességgel terjed. 

Az üres régió több buborékból álló formáját több mint egy tucat csillagrobbanás hozta létre.

Ki tudtuk számítani, hogy jelenleg mekkora mozgási energiája van a lokális buborék táguló felületének és összevetettük, hogy mennyi szupernóvákból származó energiára lehetett szükség. Ez alapján 15 szupernóva energiájára volt szükség a jelenlegi héjhoz

– mondta Zucker. A szóban forgó csillagrobbanások két különböző csoportban következtek be az elmúlt évmilliók során.

A Föld jelenleg a buborék közepén helyezkedik el, de ez véletlen. Csillagrendszerünk körülbelül 1000 fényévnyire volt, amikor a buborék létrejötte kezdődött és csak 5 millió évvel ezelőtt léptünk be ebbe a régióba.

A megfigyelések alátámasztják azt a feltevést, hogy a csillagképződés fő hajtóereje csillagrobbanások lökéshullámainak találkozásánál összesűrűsödő anyag. A lokális buborék tehát nem egyedülálló, sőt a Tejút leginkább egy lyukakkal teli sajthoz hasonlít.

A Naprendszer egyébként 8 millió év múlva hagyná el a buborékot, de úgy tűnik, hogy az addigra már rég megszűnik létezni. A lökéshullám szétterül és miután elérte maximális kiterjedését, eltűnik. Ez a folyamat jelenleg a végén jár és a buborék falai hamarosan annyira lelassulnak, hogy beleolvadnak a környező gázfelhőkbe.

(LiveScience, ScienceAlert, Wikipedia)

(Borítókép: NASA / ESA / Getty Images)