Újabb lakható világgal bővült a Naprendszer.
A Naprendszer tele van jeges vagy vizet rejtő holdakkal és a legfrissebb eredmények alapján tovább bővülhet a lista a Szaturnusz kisérőjével a Mimasszal.
A Mimas eddig leginkább arról volt ismert, hogy óriási becsapódási kráter van rajta, ami miatt kiköpött mása a felfedezése idején népszerű űropera mozifilmben, a Csillagok Háborújában látható Halálcsillagnak.
Mivel a Mimas felszíne tele van kráterekkel, úgy gondoltuk, hogy csak egy fagyott jégtömb
– mondja a Alyssa Rhoden, a felfedezéssel Icarus magazinban előálló Southwest Research Institute geofizikusa.
A belső óceánnal rendelkező világok felszíne töredezett és más geológiai tevékenység jeleit is mutatja. Kiderült, hogy a Mimas felszíne becsapott minket és egyben kiterjesztette a potenciális lakható világokkal kapcsolatos elképzeléseinket
– tette hozzá.
Az általában ismert földi életet a napfény mozgatja, de tudjuk, hogy létezhet élet teljes sötétségben is, például a tengerfenéken található vulkanikus kürtők ásványokban gazdag, forró környezetében. Ez azért fontos, mert az földön kívüli élet utáni kutatásban mindig első körben találkozunk a Jupiter holdjával az Europával, és a Szaturnusz körül keringő Enceladusszal. Ezek felszíne alatt nem csak komoly víztömegek találhatóak, de a gázbolygók körül keringve a gravitációs erők kellőképpen átgyúrják a holdak magjait ahhoz, hogy felforrósodjanak és vulkanikus tevékenységet eredményezzenek.
A Mimas eddig nem tartozott az ilyen holdak közé. A már említett Enceladusnál is közelebb kering a Szaturnuszhoz, az árapály tevékenység mégis sokkal csekélyebben mutatkozott rajta, ezért következtettek arra, hogy egyszerűen csak fagyott világ. Akadt viszont egy ehelyett egy másik probléma: a libráció vagyis a hold keringése közben mutatkozó különös kilengés, amit a Cassini szonda adatai alapján vettek észre.
A különös mozgásból arra következtettek, hogy vagy különálló magja van, vagy egy óceán van az égitest belsejében, amiben szabadon mozog a mag.
Rhodennek és munkatársainak magyarázatot kellett találniuk arra, hogy miként egyeztethető össze a belső óceán a teljesen halott felszínnel.
Amikor ilyen modelleket alkotunk, legtöbbször sok finomítás kell ahhoz, hogy kijöjjön az, amit megfigyelünk. Itt szinte a belső óceán egyszerűen kiugrott, mint a megfigyelt libráció és a stabil jeges kéreg esetén legrealisztikusabb forgatókönyv
– mutatott rá a szakember.
A modellezés alapján a Mimas jeges kérge 24-31 kilométer vastag, ami alatt egy óceán kavarog. Ez a kéreg viszonylag vastag, mivel a hold átmérője mindössze 396 kilométer. Az 500 kilométer átmérőjű Enceladuszon 30-40 kilométeres, az Europán 10-30 kilométeres kérget sejtenek.
A kutatók szerint felszínre jutó hő mennyiségében komoly eltérések lehetnek a jég vastagságától függően, amit a jövőbeli tudományos küldetések jól ki tudnak majd mutatni.
A lényeg, hogy valószínűleg egy újabb élhető vagy meghódítható égitesttel bővült az eddig ismertek sora.
(ScienceAlert, Universe Today, The Verge)
(Borítókép: A Szaturnusz hat holdjával. Fotó: Jamie Cooper / SSPL / Getty Images)