Nem olcsó, de megéri a világ legzordabb kontinensének jegén apró kövek után kutatni.
A bolygónkba csapódó, űrből származó kőzetekből megismerhető a világegyetem sorsa. Nem könnyű dolog azonban meteoritokat találni: a ma ismert meteoritok 62 százaléka a Déli-sarkról származik. A Föld legtávolabbi és leghidegebb vidékén meteoritok után kutatni nagyon nem egyszerű dolog, legtöbbször a puszta szerencsén múlik, ha nincs kéznél egy tapasztalt meteorvadász. Ha a szerencsén és a körülményeken túltesszük magunkat, akkor már csak a meteor jég alóli kiásásának nem csekély munkája van hátra.
A Brüsszeli Egyetem munkatársai a Science Advances-ben közölt cikkükben olyan mesterséges intelligenciát mutattak be, amely előre jelzi egy meteorit várható helyét az Antarktiszon. A fejlesztők szerint a rendszer pontosan jelezte a már ismert meteoritbecsapódási zónákat és eddig nem ismert területeket is mutatott.
A kutatást vezető Veronica Tollenaar elmondta, hogy a csapat gépi tanulórendszerbe táplált 2254 már ismert meteoritbecsapódási helyszínt és 2,1 millió eddig ismeretlen becsapódás adatait. A rendszer egy ranglistát készített a meteoritbecsapódási zónákból a felkutatásuk egyszerűsége szerint.
A pontos becslésekhez a mesterséges intelligencia a műholdas adatokat figyelembe vette az Antarktisz felszíni hőmérsékletéről, forgási sebességéről, a terep dőlésszögéről, és radarhullámok visszaverődéséről.
A Déli-sarkon becsapódó meteoritok a kontinens 98 százalékát fedő hóborította jégrétegbe fúródnak. A kövek innen a jég mozgását és a gravitációt követve legtöbbször az óceánban végzik. Nagyon ritka esetekben vannak olyanok, amelyek újból a felszínre bukkannak, ez az úgynevezett kékjeges területeken szokott előfordulni, ahol gyorsabban olvad a hó, mint ahogy lerakódik.
Az itt talált meteoritok legtöbbször a Marsról vagy a Jupiter környékéről származnak, de vannak olyanok is, amik a Hold árnyékos oldaláról kerültek ide.
A meteoritok sokat elmondanak nekünk arról, hogy milyen lehet a Föld belseje. A legtöbb tudásunk a Naprendszer koráról valójából meteoritokból származik
– mondja Harry Zekollari, a zürichi műszaki egyetem gleccserszakértője, aki már legalább egy ilyen expedíción részt vett. Zekollari szerint a meteorok tudományos értéke indokolttá teszi a költséges és veszélyes expedíciókat.
A tudományos expedíciók eddig 45 ezer meteoritot találtak, de Tollenaar csapata szerint további 300 ezer rejtőzhet még a jég alatt. Becslésük szerint, mióta az első ilyen követ 1912-ben megtalálták, a felszínre kerülő űrköveknek csak a 15 százalékát találták meg.
Jelenleg a terepmunka azt jelenti, hogy ide-oda mész motoros szánon és nézelődsz, hogy hol a meteorit, de közben alighanem nagyon sokat észre sem veszel
– avat be a valós helyzetbe Zekollari. A szakember álma, hogy drónokkal fokozza a kutatás hatékonyságát.
A mesterséges intelligenciát fejlesztő brüsszeli tudósok eközben arra készülnek, hogy egy jövőre induló expedíció keretében tesztelik algoritmusuk hatékonyságát.