A kutatók több mint 38 millió fáról gyűjtöttek adatokat, néha napokig gyalogolva és a vadonban táborozva, hogy elérjék őket – áldozatos munkájuk azonban bőségesen kifizetődött. Az elvégzett tanulmány megállapította, hogy mintegy 14 százalékkal több fafaj létezhet, mint amennyiről korábban tudtunk, ezek azonban olyan kis egyedszámú fajok lehetnek, melyek az ember által okozott földhasználati változások és az ajtónkban kopogtató klímaválság miatt a kihalás szélén állhatnak.

Az egész világ számára hatalmas erőfeszítést jelent az erdeink dokumentálása. A fafajok megszámlálása olyan, mintha egy hatalmas puzzle-ről beszélnénk, melynek darabkái a világ minden egyes pontján szétszóródtak. Csapatként dolgoztunk, így mindenki meg tudta osztani a másikkal az ő saját darabkáját

– mesélte Jingjing Liang, a tanulmány egyik vezető szerzője, az amerikai Indiana állambeli Purdue Egyetem kvantitatív erdőökológia-professzora, hozzátéve, hogy bár a fák a legnagyobb és legelterjedtebb élőlények közé tartoznak, még mindig több ezer fajukat kell felfedezniük.

A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóiratban megjelent tanulmány továbbá azt is tisztázta, hogy ezen fák több mint 40 százaléka minden bizonnyal Dél-Amerikában lesz megtalálható, az Amazonas-medencében a legnagyobb ugyanis a fafajok helyi szintű változatossága – hektáronként átlagosan 200 különböző fafaj található meg itt a meleg és nedves környezetnek köszönhetően.

Az ismeretlen fajok számának becsléséhez a tudósok a Good–Turing-féle gyakorisági becslést használták, amelyet Alan Turing kódtörő és asszisztense, Irving Good hozott létre, amikor a második világháború idején az Enigma gép német kódjait próbálták feltörni – minderről pár évvel ezelőtt egyébként film is készült, amelyről itt olvashat részletesen. A Good–Turing-féle becslésen alapuló fafajbecslő elméletet végül Anne Chao tajvani statisztikus fejlesztett ki, az általa létrehozott kód lényegében az adatokban csak egyszer vagy kétszer észlelt fajokra vonatkozó információkat használja fel a fel nem fedezett fajok számának becsléséhez.

A bolygó fáinak leltárba vételének ötlete egyébként meglepő módon csak 10 évvel ezelőtt merült fel, miután Liang az egyik fiókjában egy kvázi leltárt talált Alaszka fáiról. A professzort lenyűgözték az eredmények, és ettől fogva személyes küldetésének tekintette, hogy az adatokat online elérhetővé tegye – ezután írt javaslatot az egész világ leltárának elkészítésére.

Arról, hogy a fafajok száma hogyan változhatott az idők során, egyelőre még nincs adatunk, pedig sok fajról úgy vélik, hogy az erdőirtás és az éghajlati válság miatt kihalás fenyegeti őket, sőt több tudós is attól tart, hogy számtalan fafaj már azelőtt kihalt, hogy azokat dokumentálhattuk volna.

Reméljük, hogy ez a tanulmány olyan referenciaadatokkal fog szolgálni, amelyekből megtudhatjuk, hogy a világ fafajainak összlétszáma nőtt, vagy éppen csökkent-e, különösen a tömeges kihalási eseményeink idején. Az erdőre nem csupán szén-dioxid-tárolóként vagy kitermelhető erőforrásként kell tekintenünk, hanem olyan élőhelyként, melyben több tízezer fafaj, és még annál is sokkal több növény- és állatfaj él

– fejezte be Jingjing Liang, aki hozzátette, hogy ezt az elképesztő biológiai sokszínűséget kell védenünk és szem előtt tartanunk.

(Borítókép: Rafael ALEIXO / SETEC / AFP)