A növényakusztika a növények hallásával foglalkozó tudományág. Sokan még mindig szkeptikusak, ha szóba kerülnek az érző növények, pedig már sok évtizedes kutatómunka áll az új tudományág mögött. Nem is tehetünk jobbat növényeinkkel, mint hogy egy kis Bachot kapcsolunk be nekik.
Sokszor azért megyünk a természetbe, hogy elmeneküljünk a város zajától. Abban reménykedünk, itt csönd és béke vár minket, de ha figyelmesen hallgatunk, rájöhetünk, hogy a vadon is bővelkedik hangokban. Ez olyan, mint amikor lefekszünk, és letesszük a fejünket a látszólag nyugodt fűbe, de két perc múlva egy szabályos országút képe rajzolódik ki a szemünk előtt hangyakaravánokkal, szerelmes bodobácsokkal vagy a szél bebopjára táncoló gilisztákkal. Sok kutató állítja, hogy a növények a természet hangjaihoz igazítják „viselkedésüket”. A jelenséget vizsgáló tudományág a növényakusztika.
Már az 1960-as években kísérleteztek a növények hallásával. Dr. T. C. Singh az indiai Annamalia Egyetemen végzett kutatásokat a balzsamos növényekkel (aromás telelő fák és cserjék), és azt találta, hogy klasszikus zene hatására a növények akár 20 százalékkal gyorsabban nőnek. A szántóföldi növényeknél ugyanilyen növekedésgyarapodást regisztrált zene hatására. A mezítlábas táncolás okozta rezgések hangjaival is kísérletezett, és az eredmény: a virágos növények, például a petúnia és a körömvirág két héttel hamarabb borultak virágba, mint a kontrollnövénycsoport. Magokkal végzett kísérleteiben azt találta, hogy a „zenét hallgató” magok a későbbi csíráztatás során nagyobb leveleket hoztak, és egészségesebbek lettek.
Dorothy Retallack és tanítványai a rock hatását figyelték meg a növényeken.
Kísérleteik során beigazolódott, hogy a növények csak a klasszikus zenére reagálnak pozitívan, Jimmy Hendrixet és a Led Zeppelint meghallva a növények menekülőre fogták.
Elkúsztak, vagy rendellenes, görbe növekedést és kisebb leveleket produkáltak. Ennyire sznobok lennének a növények? Nem, csak a zene különböző formái eltérő hanghullám-frekvenciával, nyomással és rezgéssel rendelkeznek. A rock nagyobb nyomást fejt ki, ami káros lehet a növényekre.
Az egyik legismertebb tanulmányt ezen a területen a ligetszépével, ezzel a lágyszárú, kétnyári növénnyel végezték. Egy izraeli kutatócsoport felfedezte, hogy a növény édesebb nektárt termel, amikor megérzi a méh közeledtét. Akár húsz százalékkal édesebbé tudják tenni nektárjukat, ugyanis a méhek a legtöbb cukrot tartalmazó virágokat részesítik előnyben, mert több energiát nyernek belőlük. De vannak előnyei a virág számára is: a méh látogatása hosszabb ideig tart (ami azt jelenti, hogy több pollenre van szükség), és a méhek nagyobb valószínűséggel látogatják meg ugyanazon faj más virágait (mert azt feltételezik, hogy a többi egyed is hasonlóan édes).
Miért vesződik egy ilyen virág azzal, hogy villámgyorsan megédesítse a nektárját? Miért nem állítja elő folyamatosan a szuperédes nektárt? A válasz a gazdaságosság. A cukrozott nedű előállítása sok energiát igényel, és nagy pazarlás lenne állandóan fenntartani a vonzó cukorkoncentrációt.
Hogyan ismerik fel a virágok a méhek hangját? Azt már tudjuk, hogy a szirmoknak nagy szerepük van a hallásban: amikor egy sértetlen virág méhzümmögést hall, ugyanazon a frekvencián kezd vibrálni – a többi frekvenciát kiszűri. De ha a virág sérült, mondjuk a szirmait letépte a szél, a hatás kevésbé sikeres. Szirmok nélkül a virág kevésbé tud reagálni a környezeti hangokra. A Ligetszépe esetében valószínűleg fontos a szirmok tál alakú elrendezése, ami ideális a rezgések felerősítésére. Ez a forma egy hangszóróra vagy a fülünkre emlékeztet.
A növények nemcsak a szaporodásuk biztosítása érdekében reagálnak a hangokra, hanem azért is, hogy megvédjék magukat. A káposztafélék családjába tartozó, kis termetű lúdfű antitesteket termel, amikor egy hernyó megeszi. Sok tudóst ámulatba ejtett ez a reakció, de ma már tudják, hogy ez a hernyó harapdálásának hangjára adott válasz.
Ugyanezt a növényt más zajvizsgálatoknak is alávetették. Úgy tűnik, hogy a lúdfű képes érzékelni a mozgó víz hangját is.
A növekedés optimalizálása érdekében a növény gyökerei lehetőleg abba az irányba nőnek, ahonnan a hang jön.
A növények okosabbak, mint első pillantásra gondolnánk. Abban, hogy képesek reagálni a hangokra, ma már a legtöbb tudós egyetért. De hogyan és milyen körülmények között teszik ezt? Sok kérdés maradt. A tanulmányok azt mutatják, hogy zene hatására egyes növények gyorsabban csíráznak, jobban ellenállnak a szárazságnak, vagy bizonyos hangfrekvenciák hallatán más fehérjéket termelnek. Éppen ezért itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk a „hallással” kapcsolatos előítéleteinket, és elismerjük, hogy fül és agy nélkül is lehet hallani. Bár ma már a növényi agytalanság teóriája is megdőlni látszik.
(Borítókép: Firn / Getty Images Hungary)